A székelyföldi népi építészet egyik szép tárgyi emléke a csíkmenasági Adorján-kúria.

Csíkmenaság Középszeg nevű tízesében, 431. szám alatt található udvarház Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében műemlék épületként szerepel.

A hagyomány szerint az Adorján család ősi háza 1797-ben épült, mely a mai kúriától keletre, a gyümölcsösben állt.

1835-ben az ifj. Adorján Imre újjáépítette apja házát, a korábbi épület több elemét beépítette az új kúriába.

A háznak az ereszen kívül öt helyisége volt, mennyezetét a korábbi épület mennyezetéhez hasonlóan építették meg. Az eresz a mainál hosszabb, így a mögötte lévő kamra kisebb volt.

1839-ben a ház déli és keleti homlokzata elé tornácot építettek. Legkorábban az eresz eredeti északi falát bontották el, azzal egy időben építették meg az eresz mai északi falát. Később a sütőkemencét az eresz mögötti kamrába helyezték, és azzal együtt döngölték le az új agyagpadlót.

A 20. század elején a sütőkemence végleg kikerült a házból, mivel külön sütőházat építettek számára. A ház helyiségeit az 1920-as években padolták le. A hátsó házban lévő csempés kandallót a 20. század közepén bonthatták el, helyébe vas takaréktűzhelyet állítottak.

Az udvarházat a mellette álló székely kapuval 1955-ben műemlékké nyilvánították. Az utóbbi évtizedekben a ház állapota rohamosan romlott, mivel az 1980-as évek elején utolsó lakója is elköltözött, azóta a műemlék épület üresen áll.

Az Adorján-kúria Csík azon kevés 18-19. századi székely parasztházaihoz tartozik, melyek átvészelték a 20. század nagy átépítési hullámát, és változatlanul megőrizték eredeti formájukat. A ház jelentőségét növeli, hogy a 17. századig követhető lófő székely Adorján-család valójában hagyományos ereszes alaprajzú parasztházát kúriákhoz hasonló módon homlokzatdíszekkel látta el, a két lakószoba mennyezetét különleges módon alakította ki, és kőpincéjét dongaboltozattal, kettős lejárattal építette meg, egyik lejáratát csigalépcsővel oldotta meg.

Az Adorján-ház egy enyhén lejtő hosszú telken áll. Északról egy mellékutcával, déli és keleti oldalán egy háztelekkel határos. A ház délnyugati sarkán álló székely kapu észak felé, egy kis térre nyílik. Szemöldökfáján az alábbi felirat olvasható:

Porta patens esto nulli claudiaris honesto dificavit Vigilliarum Magistri Emerici Adorjan Filius pariter Emericus Anno 1828 Di 23 Iuly

vagyis:

Nyitott kapu senki becsületes előtt ne légy bezárva, építette Adorján Imre őrmester szintén Imre fia 1828. július 23. napján.

Az Adorján-ház kőpincére és kőalapozásra épített boronaépület, mely a székelyföldi ereszes házak típusához tartozik. A téglalap formájú, háromosztatú ház középső részében található nyitott ereszből nyugatra és keletre nyílik az első és a hátsó ház. Mindhárom helyiség belső, északi felében egy-egy kamra található, melyek között egy-egy ajtó teszi lehetővé az átjárást. A ház déli és keleti homlokzata előtt mellvédes tornác húzódik.

A pince két helyisége a hátsó ház és a mögötte lévő kamra alatt helyezkedik el. Mindkét helyiség, valamint az előtér kő dongaboltozattal fedett. A bejárat és a szellőzőnyílások felett fiókok törik meg a donga ívét. Két szellőzőnyílás található a pincében, a déli és az északi falban.

Az előtérnek két lejárata van, az ereszből egy deszkalépcsőn, a hátsó házból egy faragott kövekből épített csigalépcsőn lehet lejutni.

A falépcső két oldalán, az előtérben és a belső pincében világítófülkék találhatóak. A pince falait és boltozatát kőből építették, a déli, külső helyiség boltozatát később cementes vakolattal erősítették meg.

A csíkmenasági Adorján-család tagjai a 17. század elejétől székely lófőként, primipiliusként szerepelnek a korabeli dokumentumokban. A család az évszázadok folyamán több ágra szakadt, az Adorján-kúria a család lófő ágához tartozott. A ház gerendáin az építtetők nevei, valamint az építés ideje olvasható.

Az 1797-ben épült egykori udvarház építtetője Adorján Imre őrmester volt. Fia, Imre, aki az egyházmegye tanácsosaként tevékenykedett, 1828-ban székely kaput készíttetett, 1835-ben újjáépítette a házat. Unokája, Adorján Imre jogi végzettséggel rendelkezett, az egykori Csíksomlyói Római Katolikus Gimnázium tanára volt, részt vett az 1848-49-es szabadságharcban.

A család ősi háza a telek mélyén épült, a leszármazottaknak ugyanezen a telken építettek házat. Az Adorján-kúria mellett egy kis mellékutca húzódik, mely egykor Adorján utca volt, napjainkban Iskola utcának nevezik. A háztól északkeletre fekvő szomszédos ház, valamint keletre, a főút mellett fekvő ház ma is az Adorján család tulajdonában van, így az Adorján-család őstelke a mai Adorján-háztól a főútig húzódott.

A házra vonatkozó korabeli leírások szerint az épület Adorján Ignác tulajdona, a haszonélvező Adorján Ferenc.

A házat a 1980-as évek óta nem lakják, azóta az épület és a kapu állapota folyamatosan romlott.

Kós Károly: Népélet és néphagyomány, Bukarest, 1972.

Kós Károly. Szentimrei Judit. Nagy Imre: Kászoni székely népművészet. Bukarest, 1972.

Endes Miklós: Csík, Gyergyó- Kászonszékek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Budapest, 1994.

Vofkori László: Székelyföld útikönyve 2. Budapest, 1998.

Vámszer Géza: Csíkvármegye településtörténete. Csíkszereda,2000.

Tóth Boglárka: A csíkmenasági Adorján-ház. In. Ház és Ember 18., [2015] .