Az örmények 1688-ban telepedtek le Gyergyószentmiklóson. A kis örmény közösségnek kezdetben nem volt temploma, mert a korabeli törvények nem engedélyezték a kőtemplom építését. Később kérelmezéseik eredményeként kijelölték azt a területet, amelyet Ferenczi György esperes az idegenek temetkezési helyén 1637-ben alapított. Az időpontot jelző szöveg a templomkerítés bejárata felett olvasható.
1717. április 6-án Mártonffy György erdélyi püspök jelenlétében az örmények tulajdonába került az 1450-ben épült kis gótikus kápolna. A megvásárolt kápolnát több alkalommal is nagyobbították, szentélyét növelték.
A gyülekezet számának gyarapodása egy nagyobb templom építését tette szükségessé.
A mai örmény római katolikus barokk templom 1730-1734 között épült Theodorovics Simon kezdeményezésére.
A szépen kivitelezett, díszesen párkányozott templomot 1733. augusztus 24-én Bajtay Antal erdélyi püspök szentelte fel.
A templom tornyát 1734-ben Lukács János építtette.
Az örmény római katolikus templom kapubástyákkal ellátott várfala 1748-ban készült.
1899-ben a műemléképületet felújították, belsejét barokk stílusú freskókkal díszítették.
A mai örmény római katolikus templom megőrizte az 1450-ben épült kőkápolna elemeit.
A hajó nagyobbrészt a régi alapokon nyugszik, a szentély is őrzi a régi falakat.
Az egyhajós templom szentélye keleti tájolású, az északi részen egyetlen oldalkápolnája van. Az épületnek egyik támpillére meredek hajlású, tetőszerkezete színes, hódfarkú cserepekkel van befödve.
A templomkerítés egyik bástyájának padlásán megtalálták a középkori kápolnából származó gótikus oltár Mária-szobrát.
A templom egyik ékessége a fából készült barokk szószék, amelynek alsó részén a négy evangélista, tetején pedig Szent Mihály szobra látható.
Figyelemreméltóak a díszes fő- és mellékoltárak, valamint az 1752-ben Velencében készült Szent Gergely oltárkép is.
A mennyezetig érő barokk stílusú főoltár közepén a Boldogságos Szűz mennybemenetelét ábrázoló festmény látható, amelyet 1889-ben restauráltak.
A templom kórusa erős kőoszlopokra van elhelyezve.
A 18. századi keresztelőkút domborművén az emberi életkorokat jelképező négy női alak látható.
A szenteltvíztartó négy alakja az évszakokat jeleníti meg.
A Domus Historia 1899-es bejegyzése szerint egy nagyarányú templomrenoválásra került sor. A felújítások során a templom belsejét művészies barokk stílusban átfestették, nagyon szép freskókat készítettek. A festett mennyezetet Altenbaucher Henrik és Szirmay József bécsi templomfestők készítették.
Az oltárokat márvánnyal díszítették, a szobrokat élethű színűre festették.
A 20 méter magas torony eredetileg gúla tetőszerkezetű volt. A barokk vonalvezetésű tornyot, amely régen cseréppel volt befedve, napjainkban rézlemezzel borították be.
A templomot kapubástyákkal ellátott várfal övezi. Az örmény erődtemplomot nyolcszögletű, meredek cserepes sisakkal fedett két lőportorony és tört alaprajzú kőfal veszi körül. A zsindellyel befedett kőfal lőréseit később befalazták. Az egykori lőrések nyomai csak belülről láthatók.
A késő-reneszánsz stílusú kapubejárat gerendáján az 1637-es évszám olvasható, amely az idegenek temetőjének létesítését jelzi.
A várfal ablakszerű mélyedéseiben, a belső oldalon, 1750 körül készült mesteri domborművek és festmények láthatók.
