A Csomád hegységben található ikerkráter egyikében, a Szent Anna–tó szomszédságában helyezkedik el Románia egyik legértékesebb botanikai rezervátuma, a Mohos tőzegláp.

A Hargita hegyvonulat legdélibb részét képező Csomád hegységben az utolsó vulkánkitörést követően fennmaradt ikerkráterben két természeti ritkaság alakult ki az évezredek folyamán. Az egyik kráterben Székelyföld legismertebb látványossága, a Közép-Kelet Európában egyedüláló vulkáni krátertó, a Szent Anna-tó helyezkedik el. A másik krátert a Mohos tőzegláp tölti ki.
A Mohos egykor szintén tó volt, mely az évezredek folyamán a növényzet elszaporodásának és a kráterből eredő Veres-patak eróziós tevékenységének következtében fokozatosan magashegyi felláppá alakult át.
Simonkai Lajos botanikus az 1892-ben megjelent Havasvidékeink növényvilága c. dolgozatában így ír a Mohosról: „Széltében ingó mohhínár hálózata, tengerszemekkel és büdükkel tarkált havasalji láp. ... Valóságos vízvár ez, hatalmas Sphagnum szőnyeggel bevonva, mely bármennyire inog, locsog és szörcsög is a talpunk alatt, mégis sokkal hatalmasabb, semhogy az ember testének súlyát el ne bírná ."
Több tanulmány, dolgozat készült a Mohosról az XIX sz.-tól kezdődően. Florisztikai adatokat elsőként J. Chr. G. Baumgarten közölt a lápról az 1816-ban írt dolgozatában. A lápban található növénytársulásokat Zólyomi Bálint térképezte fel 1942-ben. A láp növény és állatvilágát többek között Isvánffy Gyula és Nyárádi Erasmus Gyula kolozsvári botanikusok, Pop Emil egyetemi professzor is kutatta.
1908-ban a tulajdonos lázárfalvi közbirtokosság vízelvezető árkokat létesített a Mohosban, hogy legelővé alakítsa át a területet. A lecsapolás jelentős károkat okozott a láp vízszintjében, de nem tette teljesen tönkre.
A lápot 1980-ban nyilvánították, védetté jelenleg a Mohos Természetvédelmi Terület részét képezi.
A védetté nyilvánítása ellenére a szabályozatlan turizmus, a terjedő erdei gyömölcsgyűjtés, az időszakos legeltetés továbbra is veszélyeztették a láp sajátos növény- és állatvilágát. A Mohos élővilágának megmentése érdekében csíki természetvédők és egy helyi alapítvány 2000-ben sikeresen pályázott és megépítették a lápon Románia első felfüggesztett ösvényét.
2014-ben rovarok támadták meg a rezervátumban található erdeifenyőket és törpefenyőket. A tulajdonos közbirtokosság és a hatósági szervek a környezetvédők, erdészeti szakemberek és önkéntesek közreműködésével a beteg fák kivágásával próbálták megállítani a vész terjedését.

A Mohos tőzegláp 1050 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el, 80 ha területen. Ötszög alakú, vastagsága 10 m, tőzegmennyisége a 3 millió köbmétert is elérheti. Helyenként nyílt víztükrök, úgynevezett tószemek találhatók a lápban. A nép Kukojzás vagy Kukujzásnak is nevezi a bőséges áfonya – kukojzatermés miatt.

A Mohos tőzegláp több ritka, jégkorszakbeli maradványfaj élőhelye. Megtalálható itt a kereklevelű harmatfű, tőzegáfonya, tőzegrozmaring, álszittyó, fürtös lizinka, lápi nádtippan, mámorka.

Ritka ízeltlábúak élőhelye is a láp, a 2000-es évek elején Urák István, Samu Ferenc, Máthé István, Balog Adalbert alkotta kutatócsoport 108 pókfajt azonosított a területen, köztük három új, és két kérdéses, ritka faj előfordulását bizonyították.

Kristó András: Beszélő tájak. Székelyudvarhely, s.a.
Környezetkultúra IV. Szerk. Jánosi Csaba. Csíkszereda, 1994.
Csíki Zöld Füzetek. 1 szám. Csíkszereda, 1995.
Zsigmond Enikő: Csomád hegycsoport. Szent Anna-tó környéke. Csíkszereda, 1998.
Ajtai Ferenc: Erdély természeti csodái. Kolozsvár, 2005.

Vofkori László: Utazások Székelyföldön. Csíkszereda, 2007

Pál Zoltán: Természetvédelmi területek Erdélyben. Kolozsvár, 2010