A Csomád-Büdös hegycsoporban, Tusnádfürdő közelében található Délkelet-Európa egyetlen vulkáni krátertava, a Szent Anna-tó.

A Dél-Hargita szerkezetéhez tartozó Csomád-Büdös hegységben található ikerkráter egyikében alakult ki Európa természeti csodája, a Szent Anna-tó. A másik kráterben az egykori Mohos-tó található, mely az idők folyamán elláposodott.
Több kutató, geológus tanulmányozta a tavat és annak kialakulását az elmúlt évtizedekben. Az első tudományos felmérést dr. Gelei József végzete 1909-ben. Az akkor mért adatok szerint a tó kerülete 1749 m volt, leghosszabb átmérője 680 m, átlagos mélysége 4 m, legnagyobb mélysége 8,3 m. 1971-ben Jánosi Csaba már csak 7,2 maximális mélységet mért, 1999-ben Pál Zoltán 6,1m-t.
A kutatások, felmérések adatai alapján a Szent Anna-tó lassú feltöltődése figyelhető meg, mely az emberi beavatkozásnak köszönhetően felgyorsult az utóbbi időben. Nyári időszakban a turisták elözönlik a tó környékét. A kráter jelleg miatt minden törmelék, hulladék, a fák lehulló lombja a tóba kerül előbb utóbb, ami az eliszapodás folyamatát gyorsítja fel.
A gyönyörű táj, a tó fennséges kisugárzása már a régi időkben is vonzotta az embereket. Szent Anna tava vallásos zarándokhely volt, a szent tiszteletére emelt kápolnánál évente kétszer tartottak búcsút.

A Szent Anna-tó 950 méterrel a tengerszint felett helyezkedik el, geológiai és növénytani rezervátum, a Mohos Természetvédelmi Terület része. Alakja egy festő palettájához hasonlít, délnyugat-északkeleti irányban nyúlt. A tavat kizárólag csapadékvíz táplálja, vízszintje a csapadék függvényében változik.
Dr. Gelei József 1909-ben végzett elemzése alapján a Szent Anna-tó világ legtisztább vizű tava volt a századfordulón. Így ír róla: "...csodás játéka a természetnek; megmutatta, hogy oly rengeteg, ásványos alkotórészekben annyira gazdag ásványforrások között is tud csaknem desztillált vizet előállítani. ... Az egész tó nem egyéb, mint összegyűlt esővíz és hólé." Mára ez megváltozott, a főleg nyári időszakban naponta több szász turista látogatása, a tóban való fürdőzés, piknikezés, az autókból szivárgó olajszármazék, amit szakemberek kimutattak a tó alján található iszaprétegből, beszennyezték annak vizét.

A tó és környéke természetvédelmi rezervátum, területén levő több száz éves lápban növénytani ritkaságok találhatóak: több tőzegmoha faj, ritka sásfajok, lizinka és a kereklevelű harmatfű.
A Szent Anna-tó állatvilága eléggé szegényes. Az állatok közül a vízisikló él a tóban és kis létszámban az 1900-as évek elején és közepén telepített amerikai törpeharcsa. Gőték és békák is látogatják a tavat, de csak szaporodási időszakban. Récék is fészkelnek a tó körüli cserjés tőzegrétegben, és fellelhető itt nagy számban a vízipoloska, több szitakötőfaj, rákok, férgek és egysejtűek.

Hankó Vilmos: Székelyföld. Budapest, s.a.
Csíki Zöld Füzetek. II. Évfolyam 1. Szám. Csíkszereda, 1995.
Ajtay Ferenc: Erdély természeti csodái. Kolozsvár, 2005.

Vofkori László: Utazások Székelyföldön. Csíkszereda, 2007

Pál Zoltán: Természetvédelmi területek Erdélyben. 2010

http://www.erdelyigyopar.ro/1992-4/122-a-szent-anna-to-es-kornyeke.html

http://szentanna-to.ro/

A tó legendája:

http://erdelyiutakon.com/a-szent-anna-to-legendaja/