A csíkszeredai Mikó-vár Székelyföld egyik legjobb állapotban megőrződött reneszánsz emléke a város délnyugati részén, Vár-tér 2 szám alatt található.

Csíkszereda legrégibb és legjelentősebb épülete Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében műemlék épületként szerepel.

Az egykori Martonfalva területén álló Mikó-vár a 17. század elején épült. Építtetője a hídvégi származású Mikó Ferenc, Csík-, Gyergyó- és Kászonszékek főkapitánya volt, aki Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől hűséges szolgálataiért kapta a „szeredai fejedelmi jószágot".

Mikó Ferenc hivatali teendői miatt keveset tartózkodott várában. 1622-től a fejedelmi tanács tagjaként inkább Gyulafehérváron, saját házában lakott. 1635-ben bekövetkezett halála után a várkastélyt özvegye, Macskási Ilona örökölte. Az 1650-es évek végén már Petki István tulajdonába került az épület.

Az 1661-es török-tatár betörés alkalmával a várkastély megrongálódott, de nem vált romhalmazzá a falak egyrésze túlélte ezt a tatárdúlást.

A 18. század elején a várkastélyt újjáépítették. Az 1714-1716 között lezajlott építkezés alkalmával az alaprajzon nem változtatottak.

A Habsburg Birodalom keleti határán fekvő erődítménynek szánt vár helyreállítása Stephan Steinville nevéhez kapcsolódik, aki az erdélyi császári haderő főparancsnokaként rendelte el a vár újjáépítését.

1730-ban a délnyugati bástyában kápolnát alakítottak ki, melyet Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére szenteltek fel.

Az 1735-ig végzett helyreállítások során a várkastély árkát meghagyták, külső oldalán földgátat építettek, melyen a gát útja haladt.

1750 után a déli egyszintes szárnyat háromszintűre magasították.

A Mikó-vár hosszú időn keresztül kaszárnyaként és ezredparancsnokságként működött, ott állomásozott a császári határőrség, 1764 után az I. székely gyalogezred.

Az 1848-1849-es forradalom során a vár székelyföldi szabadságharc központjává vált. 1849 januárjában Gál Sándor ezredes egy kisebb háromszéki csapat vezetőjeként a Mikó-várba rendezte be főhadiszállását és átvette az I. székely határőrezred parancsnokságát.

A szabadságharc leverése után osztrák hatóságok rendezkedtek be a várba.

Az 1870-es években a Mikó-vár a Csíki Magánjavak tulajdonába került.

A vár védelmét erősítő kettős árok közül a belsőt, a vár mellettit feltöltötték, a külső árok feltöltésére az 1880-es évek elején került sor.

A Csíksomlyóról beköltöztetett székház hivatalait megfelelő épület hiánya miatt előbb a várba, majd 1886-tól az újonnan épült nagyméretű Megyeházába helyezte el.

1887-ben a honvédség vette bérbe a vár épületét, és évtizedeken át mint laktanyát használta.

1961-ben mezőgazdasági gépészeti iskolát létesítettek a várban, a későbbiekben több intézménynek is helyet biztosítottak az épületben. Ott működött a könyvelosztó, a Kulturális Felügyelőség, valamint a Kájoni János Megyei könyvtár részlegei is ott kaptak helyet. 1970-ben restaurálták az épületet, azóta a Csíki Székely Múzeumnak ad otthont.

2011-től kezdődően műemlék épületen újabb nagyszabású felújításokat végeztek.

A 17. század eleji szabályos alaprajzú, négy sarokbástyás épület a korabeli erdélyi kastélyok mintájára készült.

A védelmi építkezésnek ez a formája a 17. században olasz építészek révén jutott el Erdélybe.

Az újjáépített vár megőrizte a reneszánsz várkastély főbb vonalait és alaprajzát. A négyzet alaprajzú sarkain ó-olasz bástyákkal megerősített várkastély nyugati falához nyolcszög alaprajzú egyszintes lőportorony csatlakozik. A sarokbástyák kétszintesek, a felső részen két-két ágyúlőrést és puskalőréseket alakítottak ki.

A délnyugati bástyában a hajdani kápolna mennyezetén látható stukkódíszítés a bástya egykori rendeltetésére emlékeztet.

A délnyugati bástyán található két gótikus ablak egyes kutatók szerint másodlagos beépítésnek számít, mások szerint azonban az ablakkeretek eredetileg is oda készültek.

A vár földszinti termeinek nagyobb része boltozatos kiképzésű. A bástyák földszinti és emeleti helyiségeit sűrű, gerendás deszkamennyezet fedi.

A jelenlegi tetőzet a 19. század második felében készülhetett.

A vár négy szárnyépületét nyeregtető fedi, magassága meghaladja a hat métert. A bástyákon sátortető található.

A Mikó-vár hosszú időn keresztül kaszárnyaként és ezredparancsnokságként működött.

Az 1848-1849-es forradalom során a vár székelyföldi szabadságharc központjává vált. A szabadságharc leverése után osztrák hatóságok rendezkedtek be a várba.

Az 1870-es években a Csíki Magánjavak tulajdonába került épületben egy ideig a Csíksomlyóról beköltöztetett székház hivatalait rendezték be.

1887-ben a honvédség vette bérbe a vár épületét, és évtizedeken át mint laktanyát használta.

1961-ben mezőgazdasági gépészeti iskolát létesítettek a várban, a későbbiekben könyvelosztó, a Kulturális Felügyelőség, valamint a Kájoni János Megyei könyvtár részlegei kaptak helyet az épületben. 1970-től a Csíki Székely Múzeumnak ad otthont a várkastély.

A 2011-es felújításokat követően az épületben továbbra is a Csíki Székely Múzeum is tevékenysége történik.

A csíkszeredai várról az első ismert felmérést Johann Conrad von Weiss mérnökkari alezredes készítette el 1735-ben.

Borbély Andor Erdélyi városok képeskönyve 1736-ból című, 1943-ban az Erdélyi Múzeumban közölt tanulmányában bemutatta a csíkszeredai várkastély Weiss-féle alaprajzát is.

1750-ből származik a második felmérés, mely Winter osztrák építésvezető munkája.

A 18. században Benkő József történetíró (1740-1814) alaposan foglalkozott a Mikó-vár történetével.

Losteiner Leonárd (1740-1826) krónikájában korábbi események színhelyeként jelöli meg a várat.

Benkő Károly (1805-1863), az 1853-ban kiadott Csik-Gyergyó- és Kászonszékek leírása című monográfiájában közölt adatokat a várról.

Kővári László (1819-1907) Erdély régiségei című könyvében szintén említést tett a várról, de sem stílusát sem históriáját nem tartotta figyelemre méltónak.

Kemény József gróf az Új Magyar Múzeumban Mikó-újvár emlékét eleveníti fel.

Orbán Balázs A Székelyföld leírása című könyvében részletesen írt a várkastélyról.

Gaali Zoltán A székely ősvárak története, mondája, legendája című könyvében Orbán Balázs nyomán haladva a három vár teóriáját vallja.

Kiss Gábor Erdélyi várak és várkastélyok című könyvében szintén figyelemre méltó adatokat közölt a várról.

Debreczeni László (1903-1986) neves erdélyi műemlékkutató 1972-ben közzétett levelében határozta meg a várkastély főbb jellemzőit.

Szépréti Lilla Régi és új világ című könyvében közölt adatokat a várról.

B. Nagy Margit Reneszánsz és barokk Erdélyben című 1973-ban megjelent könyvében szabályos négyszög alaprajzú ó-olasz bástyákkal ellátott várkastélyként határozta meg az épületet.

Kovács András 1980-ban a Művelődéstörténeti tanulmányokban közzétett Szabályos alaprajzú, olasz-bástyás várkastélyok Erdélyben című tanulmányában, valamint a 2003-ban megjelent Késő reneszánsz építészet Erdélyben című könyvében részletesen összefoglalta a vár építészettörténetét.

Antal Imre 1981-ben kiadott Élő történelem című könyvében közölt tanulmányt a Mikó-várról.

Szőcs János történész-muzeológus hosszú évek kutatómunkájának eredményeként A Csíkszeredai Mikó-vár című könyvében részletesen foglalkozik a vár történetével.

Szőcs János: A Csíkszeredai Mikó-vár. Csíkszereda, 2005.

Vofkori György: Csíkszereda és Csíksomlyó képes története. Békéscsaba, 2007.

Bicsok Zoltán, Orbán Zsolt: „Isten segedelmével udvaromat megépítettem...”. Történelmi családok kastélyai Erdélyben. Csíkszereda, 20011.