A Nagy Répát-patak völgyében, Kászonimpértől másfél km-re található a répáti borvíz.

A kászoni medence borvízforrásai közül a Répáti-forrás vizét palackozták legelőször. 1888-ban Balázs Simon József töltőállomást épített a dr. Lengyel Béla budapesti egyetemi tanár által vegyelemezett, kiválónak minősített borvíz palackozására. Vitos Mózes 1894-ben írta a répáti borvízről: „...a jó savanyúvizek között is a legjobbak közé tartozik." A századfordulóra tönkrement a Balási család, a répáti töltőállomás a kászonimpéri közbirtokosság tulajdonába került, aki az évek során több bérlőnek is kiadta az üzemet. 1944-ben egy tűzvészben elpusztultak az épületek. A telep akkori bérlője Szőke József kászonaltízi vállakozó újraindította a palackozót, fürdőt és vendégházat is építettett a gyógyúlni vágyók részére. 1948-tól különböző állami vállalatok működteték a palackozót, ami 1956-ban végleg bezárt. Ma csak gyomnövényekkel benőtt romokat lehet találni az egykor virágzó borvíztelep helyén.

A répáti borvíz nemcsak Erdély nagyvárosaiban volt ismert, hanem a Regátban, Budapesten, Bécsben és Berlinben is. Lovas szekerekkel, gépkocsikkal, vonattal szállították a különböző rendeltetési helyükre.

Alkáli savanyúvíz, nátrium-hidrogénkarbonát jellegű.

A répáti borvízet gyomorbántalmakban, idült epe- és májgyulladásban, cukorbetegségben és köszvényben szenvedők használták. A helyiek így jellemezték a viz gyógyhatását András Ignác: Kászonszék népi gyógyászata c. könyvében: „Gyomorbántalmakra a répáti nagyborvíz kitűnő vót".

Hargita megye természetes gyógytényezői. Csíkszereda, 1974.
Váradi Péter Pál – Gaál Anikó – Zsigmond Enikő: Erdély. Székelyföld. Alcsík és Kászon. Budapest, 1995.
Vitos Mózes: Csikmegyei füzetek: Adatok Csikmegye leirásához és történetéhez 1. kötet. Csíkszereda, 2002.
Székelyföld borvizei. Csíkszereda, 2009.
András Ignác: Kászonszék népi gyógyászata. Kolozsvár, 2013.
Jánosi Csaba-Berszán József-Péter Éva: Székelyföld fürdői. Csíkszereda, 2013.