A Csíkszenttamási római katolikus templomot Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében műemlék épületként tartják nyilván.

Csíkszenttamás egyházközséget először 1333-ban említették a pápai tizedjegyzékben Sancto Thoma néven.

1441-ben Zenth Tamás, 1549-ben Szent Tamás néven szerepelt. Az 1534-es regestrumba 34 kapuval jegyezték be. 1699-ben Szenttamás, 1741-ben Csik Szent Tamás néven említették a korabeli dokumentumok.

A községnek 1333-ban már plébániatemploma volt. A középkori templomnak ma már csak a megcsonkított tornya maradt.

1592-től a falunak Csíkszentdomokossal közös papja volt, mivel a csíkszenttamási régi templom használhatatlanná vált.

A 18. század elején az Abaffy család kápolnájában végezték a szentmiséket. A Sarlós Boldogasszony tiszteletére felszentelt kápolna a plébánia kertjében állt.

1725-ben a templom már romokban hevert.

1748-tól hozzáfogtak az új templom építéséhez, amely a régi templom anyagának felhasználásával 1776-1778 között készült el.

A középkori templom leírása

Az egykori templom alakja alapján a csíki gótikus templomok sorába illeszthető és a székely gótika részét képezi.

Az egyhajós templomnak sima famennyezete volt, apsisa polygon záródású, támasztópilléreinek nyomaiból ítélve boltozott volt.

A templom egész belső hossza 18 méter lehetett, ugyanakkor a sekrestye nyomai is kivehetők.

A középkori templom várfallal volt körülvéve, a templom udvara temetőül szolgált.

Köpeczi Sebestyén József szerint a templom építésének kora az alap arányaiból és a torony stílusából következtetve, a 15. század második felére tehető.

A mai római katolikus templom leírása

A régi templom anyagából 1778-ban felépítették a barokk stílusú templomot.

Az új templomba helyezték el a középkori templomból megmaradt 15. századi fali szentségtartó fülkét. Ugyancsak átmentették a 15. század derekán készült „fejedelmien szép Madonnát” is. A Csíkszenttamási Madonna néven ismert alkotás ugyanazon műhelyben készült mint a csíksomlyói kegyszobor.

A Madonna szobor jelenleg az északi bejárattal szemben lévő kápolna 17. századi oltárának fülkéjében van elhelyezve.

A templom homlokzatán Szent István és Szent László szobrai láthatók.

A barokk templom harangja a „Hunyadi-harang” a 15. században készült. A Csonka toronyból megmaradt harangon, amelyet „Mátyás-harang” néven is említenek az alábbi felirata olvasható:

„Anno Domini MCCCCXXXXV Jar”.

Csíkszenttamás egyik jellegzetes építészeti emléke a csonkatorony, amely a falutól 1 km-re északnyugatra, 767 méter magasságban áll.

A 11 méter magas toronynak a nyugati fala maradt meg épen, a déli falnak csak egyrésze látható. Legfelül a két nagy csúcsíves ablaknyílása ép, a másik kettő csak részleteiben maradt meg.

A torony falai egyméter vastagságúak, szálas terméskőből készültek. A toronyromon jól látható a középkori falazat építési módja, amelynek külső és belső részét gondosan összeillesztett természetes kövekből, vastag mészhabarccsal bevonva készítették.

Az ablakok és ajtók boltívei nagyobbrészt téglából, vagy lapos kiválogatott kövekből épültek.

A toronyrom oldalai kívülről 4,75 méter szélesek.

A középkori templom egyhajós volt, apsisát polygon záródásúra készítették.

Keöpeczi Sebestyén József: A középkori, nyugati műveltség legkeletibb határai. In: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára. Sepsiszentgyörgy, 1929.

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Békéscsaba, 1982.

Dr. Endes Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászon-Székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Budapest, 1994.

Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai 1. kötet. Kolozsvár, 1996.

Váradi Péter Pál: Erdély, Székelyföld, Közép- és Felcsík. Veszprém, 1996.

Vofkori László: Székelyföld útikönyve 2. kötet. Budapest, 1998.

Sepsiszéki Nagy Balázs: Székelyföld falvai a XX. század végén. Budapest, 2000.