A Csatószegi római katolikus templom Alcsík egyik legrégebbi temploma, Csíkszentsimon községhez tartozó Csatószegen található. Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzéke műemlék épületként tartja nyilván.

Csatószeg először az 1567. évi regestrumban szerepelt 25 kapuval. A 18. században és a 20. század elején is katolikus anyaegyház volt. A római katolikusok által lakott falu 1959-től külön egyházközség lett, addig hozzá tartozott a népesebb Csíkszentsimon is.

Csatószegnek kőfallal kerített, gótikus eredetű, a 18. század második felében barokk stílusban átalakított temploma van. A falunak Csíkszentsimon felé eső részét, ahol a középkori Szent Simon tiszteletére szentelt templom áll egykor Szentegyházfalvának, Templomaljának is nevezték.

A mai templomon a késő gótikus stílus jegyei láthatók, amelyek egy régebbi templom létezését feltételezik. Minden valószínűség szerint a pápai tizedjegyzék előtt és annak ideje alatt az egykori templom már állott.

A templom 13. századi gótikus keresztelőkútját terméskőből faragták, amelyen román kori, gótikus és reneszánsz stílusjegyek láthatók. Ugyancsak középkori emléke a 15. században épült főbejárati ajtókeretet, valamint a 16. század második felében készült szárnyasoltár.

A templomhoz az 1400-as években egy kápolnát építettek, amelyet Kisboldogasszony tiszteletére szenteltek fel.

1660-1670 között épült a templom tornya, amelyet 1846-ban felújítottak.

A műemléktemplomot 1771-1778 között barokk stílusban átépítették, akkor tüntették el a gótikus ablakokat és a boltozatot. 1786-ban szentelték fel Szent Simon és Judás apostolok tiszteletére.

Az 1973-ban végzett restaurálás alkalmával tárták fel a páratlan szépségű főbejárati ajtókeretet.

A barokk stílusban átalakított templomon a késő gótikus korszak stílusjegyei is láthatók. A templom szentélye eredeti gótikus építmény, apszisa poligon záródású, amelyen az egykori hálóboltozat bordáinak jelei és helyei fedezhetők fel. A déli bejárat és a sekrestye ajtókerete gótikus. Az épen megőrzött szentségtartó fülke szintén gótikus stílusban készült és a templom egyik legszebb darabja.

A 13. századi keresztelőmedence három stílusjegyet őriz, a román kori kehely alatt gótikus gyűrűtag, román hajókötél díszítés és reneszánsz levéldísz látható.

A gótikus elemeket viselő ajtókereten a régi székely hitvilág elemei is megjelennek.

A templom középkori emléke a jelenleg mellékoltárként elhelyezett 16. századból származó szárnyasoltár. A kora barokk oltárba beépített Mária oltár alsó felén az Ave Regina Aleorum feliratot átfestették és a fülkébe egy barokk Szent József szobrot helyeztek. A szárnyak képein az angyali üdvözlettől Jézus születéséig láthatók jelenetek, ugyanakkor 8 női szentet is ábrázol. A táblaképeket élénk színvilág és erős kontúrozás jellemzi, a keretet reneszánsz levélsor díszíti.

A műemlék templom többi részét 1771-ben barokkosan átalakították, a tornyot 1846-ban újjáépítették.

A templomhoz épített kápolna legértékesebb darabja a Mária-szobor, amely minden valószínűség szerint a csíki faragóiskolában készült.

A papilak udvarán lévő indás sírkövön az 1707-es évszám olvasható és a nap, hold valamint a csillagok jelképei láthatók. A cinteremben egy 1800-as évek elején készült síremlék áll, amelyen szintén indás motívumok ismerhetők fel.

A falu temetője és egyik kőoszlopa Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében műemlékként szerepel.

Keöpeczi Sebestyén József: A középkori, nyugati műveltség legkeletibb határai. In: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára. Sepsiszentgyörgy, 1929.

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Békéscsaba, 1982.

Dr. Endes Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászon-Székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Budapest, 1994.

Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai 1. kötet. Kolozsvár, 1996.

Vofkori László: Székelyföld útikönyve 2. kötet. Budapest, 1998.

Sepsiszéki Nagy Balázs: Székelyföld falvai a XX. század végén. Budapest, 2000.