A Csíkszentimrei római katolikus templom Csíkszeredától 11 km-re, Csíkszentimre Tengeszeg tízesében található. Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzéke műemlék templomként tartja nyilván.

Csíkszentimrét először az 1567. évi regestrumban említették Zent Emreh néven. 1583-ban Szentimreh, 1602-ben Szent Imre formában szerepelt a korabeli dokumentumokban.

A Szent Imre tiszteletére szentelt templom egykorú a többi csíki, szentekről elnevezett templomokkal, vagyis a 13-14. században a falunak már román stílusú temploma volt.

A mai templom helyén a 15. században egy gótikus templom állott.

A műemléktemplomot 1776-ban, az egyházközség és Henter Ádám költségén újjáépítették és kibővítették. Az építkezés során az egykori gótikus templom csúcsíves elemei beleépültek a barokk templomba. A templom középső részét, a hajót teljesen átalakították. A régi templomból csak a torony és a szentély maradt meg, de azokat is jelentősen megváltoztatták. A régi templom hálóboltozatának és gótikus záróköveinek csak a nyomai állapíthatók meg. A felújítások során falfestmény maradványokra bukkantak.

A 15. századi templomnak értékes maradványa a szárnyasoltár, amelyet a múlt század elején Kovács Balázs plébános talált meg a templom padlásán. A táblaképek 1676-ban a barokk oltár felállításakor kerültek ki a szentélyből.

1929-ben Léstyán József a toronyban még megtalált két szárnyasoltár-töredéket.A táblaképeket 1970-ben a Richter házaspár restaurálta.

A műemléktemplomon 1903-ban, 1994-ben és 2005-ben végeztek nagyobb javításokat.

A Csíkszentimrei római katolikus templom 1776-ban nyerte el végleges formáját, amikor barokk stílusban újjáépítették és kibővítették. A felújítás során a templom hajóját is átalakították, az egykori gótikus templomból némileg megváltoztatva csak a torony és a szentély maradt meg.

A templom nagyon értékes ereklyéje a 15. század végén készült templom szentélyében van elhelyezve. A két nagyméretű szárnyon a kanagyméretű szárnyasoltár, amely arácsonyi és húsvéti ünnepkör képei láthatók.

Egy másik szárnyasoltár részét képezi két nagyobb méretű táblakép, amely a töviskoronázás és a golgota jeleneteit örökíti meg, ezek a 14. század végén készültek.

A csíkszentimrei táblaképek a táblakép-festészet legkorábbi emlékei.

Balogh Jolán szerint a tíz táblakép kompozíciója a Schongauer metszetek alapján készült. Az oltár ikonográfiáját a Mária életéből és Krisztus passiójából vett jelenetek alkotják. Az egyik oldalon Szűz Mária életéből az Angyali üdvözlet és A kis Jézus bemutatása a templomban, illetve Jézus születése és Mária halála, a másik oldalon Jézus Krisztus szenvedés-történetéből vett négy-négy jelenet van Júdás csókja és Krisztus Pilátus előtt, illetve Krisztus Kaifás főpap előtt és Cyrenei Simon segít a kereszt vivésében.

A táblaképeken két különböző személy munkája vehető ki. Az Angyali üdvözlet táblaképen az 1970-es restaurálás előtti állapotban két réteg látható.

A templomban egy nagyobb méretű olajfestmény található. Az 1767-ben Stephanus Antal által festett Fogadalmi képen a megfeszített Krisztus és fölötte a kis síró angyalkák láthatók.

A templomnak négy harangja és egy csengettyűje van. A 456 kg-os, és a 248 kg-os harangot az Arad-i Hönig Frigyes harangöntővel készítették 1922-ben. 2007-ben Szent Imre herceg tiszteletére, a csíkszentimrei hívek adományából, egy 210 kg-os harangot öntettek Székelyudvarhelyen Lázár Imre harangöntő műhelyében. Ugyancsak 2007-ben készíttették a 70 kg-os Lélek-harangot Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére.

A Csíkszentimrei római katolikus templom búcsúját a templom és az egyházközség védőszentjének ünnepén november 5-én, Szent Imre napján tartják.

Keöpeczi Sebestyén József: A középkori, nyugati műveltség legkeletibb határai. In: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára. Sepsiszentgyörgy, 1929.

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Békéscsaba, 1982.

Dr. Endes Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászon-Székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Budapest, 1994.

Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai 1. kötet. Kolozsvár, 1996.

Vofkori László: Székelyföld útikönyve 2. kötet. Budapest, 1998.

Sepsiszéki Nagy Balázs: Székelyföld falvai a XX. század végén. Budapest, 2000.