Csíkszentkirály egyházközséget először 1333-ban említették az írásos dokumentumok. 1566-ban Zent Király formában, 1570-ben Szentkirál, Szentkirálj, 1602-ben Szentkirály, 1695-ben Szent Király néven fordult elő. A falu neve azt igazolja, hogy egykor Szent István tiszteletére szentelt temploma volt. A 13. században épült román kori templom emlékét őrzi a torony alatti köríves, egyszerűen hornyolt kő ajtókeret, valamint a déli kapu kőkeretének darabjai. Ugyancsak a román kori templomból maradt meg a keresztelőmedence.
A mai templom a 15. század második felében épült. A déli kapu a 16. században készült, amely Orbán Balázs szerint: „átszelt lóherivvel záródó”.
Felette csonkított felirat: „HOC OPUS FECIT MAGIS...”
A templom kisebb harangja 1562-ben készült.
A templomot 1759-1773 között megmagasították, a tornyot és a szentélyt kiszélesítették. Akkor távolították el a középkori oltárt, amelyen a szentkirályi Madonna szobra állt.
Balogh Jolán Az erdélyi renaissanse c. munkájában így írt a Mária-szoborról:
„Falusi egyszerűség, erőteljes valószerűség jellemzi”.
1790-ben a templom déli oldalbejáratához barokk előcsarnokot építettek. A csarnok homlokzatán az építkezés ideje olvasható: „AEDIFIC TEMPORE BELLI TURCICI MDCCXC”
A templom szószéke 1855-ben készült, a kőpadlózatot 1870-ben rakták le.
1901-ben egy kápolnát építettek, amelyet Jézus Szent Szíve tiszteletére szenteltek fel.
1930-ban a templom padlásáról előkerült egy gótikus Mária-szobor, amely az évszázadok során nagyon megsérült. A 15. század végén készült szobor jelenleg a Csíki Székely Múzeumban található.
A templom nagyharangját 1829-ben öntették, amelyet az első világháború idején eltávolítottak. Az eltűnt régi harang helyébe 1923-ban újabbat tettek.
2002-ben a műemléképületen felújítást végeztek. A vakolat eltávolítása után a templom falának déli oldalán gótikus ablakkereteket találtak, ugyanakkor a falba beépítve egy gótikus kőszoborra bukkantak. A munkálatok során a szobor felső része összetört, csupán az alsó részét sikerült megmenteni.
2007 őszén a templom belsejében régészeti ásatásokat végeztek, amelynek során egy többszintes családi kriptát találtak. Az ásatások alkalmával feltárták az Árpád-kori templom szentélyének falát, ugyanakkor a gótikus templom hajófalának egy részét.
Az egykori templom alapja alatt a magyarországi Árpád-kori templomokra jellemző koraközépkori román stílusú építkezési móddal találkoztak, amely eddig egyedülálló Csíkban. A román kori templom alapja alatt újabb sírokra bukkantak, amelyek a 11-12. századból származnak.
A templom belső falának északi részén a vakolat eltávolítása után, freskó került elő. A falfestmény Szűz Máriát ábrázolja, a karján üllő kis Jézussal, valamint Szent Anna és egy angyal is látható. A falkép keletkezésének ideje minden valószínűséggel a 14. század végére, vagy a 15. század elejére tehető. Egykor a templom mennyezetén is voltak freskók, amelyeket az 1970-es évek elején lemeszeltettek.
A Szent István tiszteletére felszentelt templom apszisa sokszög záródású, bordái későgótikus stílusban készültek. A műemléképület román kori emlékei, a torony alatti köríves hornyolt kő ajtókeret és a keresztelőmedence.
A főoltáron Nagyboldogasszony és a karján ülő kis Jézus képét helyezték el, az oltár jobb oldalán Szent István király látható, amint Szűz Mária lábai elé helyezi a magyar koronát. Ugyanazon az oldalon áll Szent Péter apostol szobra is. A főoltár bal oldalán Szent Imre herceg és Szent Pál apostol szobra látható.
Keöpeczi Sebestyén József: A középkori, nyugati műveltség legkeletibb határai. In: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára. Sepsiszentgyörgy, 1929.
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Békéscsaba, 1982.
Dr. Endes Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászon-Székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Budapest, 1994.
Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai 1. kötet. Kolozsvár, 1996.
Vofkori László: Székelyföld útikönyve 2. kötet. Budapest, 1998.
Sepsiszéki Nagy Balázs: Székelyföld falvai a XX. század végén. Budapest, 2000.
