Székelyföldön napjainkban is élő hagyomány a Karácsony és Újév közötti időszakban sorra kerülő betlehemezés. A Jézus születéstörténetét bemutató pásztorjáték előadásmódja településenként eltér, a fennmaradt szövegek, szereposztások, öltözék is kiegészültek helyi, sajátos elemekkel.
A betlehemezést betiltották az 1950-es évek elején, csak 1989 után éledt újra elkötelezett hagyományőrző csoportok által. A helyi forrásokban fennmaradt betlehemes játékokat fiatalok, érdeklődő felnőttek tanulták be kántorok, pedagógusok segítségével. Nem ritka, hogy egyes szereplők szüleik, nagyszüleik nyomdokaiba lépve azonos szerepet vállatak a pásztorjátékban. A betlehemezőket régen a házaknál fogadták, ma leginkább templomokban, kultúrotthonokban mutatják be a szent család szálláskeresését. A hagyományőrző csoportok néhány éve a Székelyföldi Betlehemes Találkozón is fellépnek. A résztvevők különböző sajátos elemeket, előadásmódokat ismerhetnek meg, ugyanakkor bemutatják, megismertetik az érdeklődőkkel saját településük ősi hagyományait, szokásait.
A Kászon patak völgyében kialakult települések elszigeteltségük révén eredeti formájában őrzik hagyományaikat, szokásaikat. Elkötelezett helyiek, hagyományőrző csoportok éltetik a szokásokat, fiatalok tanulják az elődeiktől megöröklőtt szép hagyományt.
A betlehemezők Karácsony és Újév között jártak házról-házra, hogy megosszák az örömhírt azokkal is, akik nem vehettek részt a templomban bemutatott pásztorjátékon. Kászon vidéki sajátosság, hogy a szereplőket kizárólag férfiak és fiúk alakítják. A 13 szereplő alkotta csoportban Szent József és Mária mellett láthatjuk az angyalokat, Heródest, a három királyt, a szolgát, a pásztorokat valamint a szamarat. A Szent Család öltözéke a szentképeken ábrázolt viselethez hasonló, Heródes, a három király és a szolga öltözéke a huszáregyenruhához hasonló. A fehér ruhás, szárnyas angyalok viszik a jászolt, a pásztorok és a szamár subát, kucsmát viselnek. A szamár öltözékét két birkafül egészíti ki, a kezében tartott hamuval teli zacskóval időnként a háziakkal mókázik. A történetmondó Heródes, a pásztorok énekelnek és táncolnak, Isten áldását kérve a házra és lakóira. A vendéglátó család süteményt, pálinkát kínál és kevés pénzt adományoz a csoportnak.
