2024. október 13., vasárnap, Kálmán
Az Urmánczy- kastély Maroshévízen a Maros folyó patján, 667 m tengerszint magasságban található.
Története
Az örmények a XVIII. század utolsó és a XIX. század elsõ éveiben jelentek meg Maroshévízen. A viszonylag kis számú közösség jelentős mértékben befolyásolta a település kereskedelmi és felekezeti jellegét. Új üzleteket nyitottak a település központjában meglévő magyar és zsidó kereskedelmi egységek mellett, fakereskedéssel is foglalkoztak. A gazdag Urmánczy család Gyergyószentmiklósról telepedett Maroshévízre 1836-ban. Kezdetben vegyeskereskedéssel foglalkoztak, idővel a fakereskedésben is jelentős szerepet vállaltak. Az Urmánczy család nagy mértékben hozzájárult a település fejlesztéséhez a következő évszázadban, jelentős mértékben hozzájárulva a település fejlődéséhez. Építkeztek és számos épületet vásároltak, nemcsak maguknak, hanem a közösség számára is. A település központjában 1872-ben kezdték el építeni a családi palotát, melyet több alkalommal bővítettek az évek folyamán. 1928-ra a palota száz szobával rendelkezett, alagsorában üzletek kaptak helyet. Az épület rendelkezett egy háromszáz férőhelyes színházteremmel és itt alapította meg Urmánczy János a település első könyvtárát 1875-ben 1770 darab könyvvel. 1865-ben a kis katolikus fatemplom helyébe id. Urmánczy János kezdeményezésére új kőtemplomot építenek, melyet a család jelentős mértékben támogatott. 1895-ben a református felekezetűeknek épített templomot Urmánczy Janka és férje, a szászrégeni Éltető Albert. A család teniszpályát, labdarugópályát építetett a településen, helyi újságot alapítottak, színtársulatot hoztak létre. 1896-ban Urmánczy Nándor iskolát létesített, a család 1914-től egy korházat működtetet egyik épületükben. A településen feltörő meleg forrásoknál fürdőt létesítettek, mely Urmánczy fürdő néven híresült el. 1903-1906 között Urmánczy Jeromos egy kastélyt építetett a családi palota mögötti park végébe, a Maros partjára. Az épületet Giacomuzzi Virgilio dél-tiroli építész tervezte, szecessziós-modern stílusa Erdély építészetében egyedülálló. A kastélyt rövid ideig élvezhette a család, ugyanis az első világháború alatt a román hadsereg tizennegyedik gyaloghadosztályának főhadiszálása lett. A tulajdonosok 1920 körül tértek vissza otthonukba, majd 1945-ig maradhattak. A második világháború alatt kezdődött az épület pusztulása. A településre bevonuló Vörös hadsereg katonái rombolták a kastélyt, az értékes vagyontárgyakat eltulajdonították. Az államosítást követően pár évig üresen állt a kastély. 1952-től kórházként működött, kisebb-nagyobb átalakításokat eszközöltek ezt követően az épületben. 1972-ben drasztikus felújítást követően a kastély arányaiban és küllemében is fölösleges változást szenvedett el. Maroshévízen felépült az új korház, ezt követően évekig újból üresen állt a kastély. Az 1980-as évek végén az akkori kulturális és tanügyi szakbizottság tulajdonában került az épület, tervek voltak egy etnikai kiállítás megszervezésére az épületben. A rendszerváltást követően újfent gazdátlanul maradt az épület. Az 1990-es évek végétől kiállításokat kezdtek szervezni a kastélyban, majd 2006-tól kulturális központként működött. A tönkrement, romos kastélyt az Urmánczy örökösök 2009-ben kapták vissza. A tulajdonosok kutatásokat végeztek, feltérképezték az épület állapotát és próbáltak forrásokat keresni a felújítási munkálatokhoz. Külöböző események, rendezvények szervezésével próbálták megszólítani a helyieket és nemcsak, ráirányítani a figyelmet a kastély történelmi és művészettörténeti fontosságára, hogy újra méltó helyet kapjon a közösség életében. Hosszas eljárás után, 2019-ben műemlékké nyilvánították az épületet. A tulajdonosok reménykednek, hogy ily módón könnyebben elérhetőek lesznek a pályázati források, mely segítségével megújúlhat a kastély és megnyithatják az érdeklődők számára.
Leírása
A Giacomuzzi Virgilio dél-tiroli építész által tervezett kastély több építési stílusjegyet visel magán, legjellemzőbb a szecessziós-modern stílus. Kastélyos jellegét a hangsúlyos terméskő lábazat, az egykor zsindellyel burkolt magas sátortető és a négyzetes központi tömbhöz csatlakozó kisebb-nagyobb kiszögellések, tornyok határozzák meg. A főhomlokzat jobb sarkán elhelyezkedő sisaktetős víztorony, földszintjén kocsialáhajtós főbejárattal az épület domináns eleme. A kastéy belselyét impozáns hall uralja, innen nyílnak a különböző termek, szobák. Az emeleti részen helyezkezdtek el a gyerek- és vendégszobák, az alagsorban volt a konyha, pince és több cselédszoba. A kastélyhoz tartozó kert a kordivatot tükrözte, angolkertszerű, ligetes telepítésű fenyvessel, cserjékkel és egy nagy pázsittal az istálló és a főépület között. A kastélyhoz egy impozáns, közel ezer négyzetméter alapterületű, téglalap alaprajzú lovarda-istálló is tartozott, valószínűleg korábban épült. Az istállóval szemben állt az intéző háza. A birtok északi határán állt az 1862-ben épült, romantikus stílusú családi kápolna és sírbolt.
A melléképületek, a kastélyhoz hasonlóan átalakításokon estek át, részben átalakították vagy le is bontották azokat. A tönkrement, romos épületek megmentésére és beüzemelésére a tulajdonosok keresik a forrásokat és a lehetőségeket.
FORRÁSOK
Kastélyok, udvarházak
|
Művelődési élet
|
Gyergyó:
Maroshévíz
|
Gyergyó
|
|