Maroshévíz délnyugati peremén, a Maros bal partján feltörő forrásoknál alakult ki a település nagy múltú fürdője, a Bánffy-fürdő.

A Gyergyói-medence északnyugati felében található Maroshévíz a területén feltörő langyos források után kapta elnevezését, a gyógyhatású ásványvizek alapozták meg turisztikai hírnevét.
A település kezdetben irtványfalu volt. A Bánffy család mellett más erdélyi nemesi család, a szárhegyi Lázár, a marosvécsi Kemény, a petelei Bornemissza a gernyeszegi Teleki is birtokolt maroshévízi erdőségeket. A földbirtokosok jobbágyokat telepítettek be az erdők kitermelésére és a termőföld megművelésére, 1896-ban 72 gatter vágta az erdőt. A település lassan fejlődésnek indult. A kitermelt fát tutajon szállították, Maroshévíz a marosi tutajozás egyik fő helyszínévé vált.
A Maros baloldali teraszán enyhén szénsavas, mezotermális források törtek fel. A terület az 1250-es évektől Bánffy család tulajdonában volt, a gyógyforrásokat a család és meghívott vendégeik használták hosszú időn keresztül. Bánffy Dániel 1882-ben emeletes üdülőházat épített a forrásoknál, megalapozva a ma ismert Bánnfy-fürdőt. A 17 hektáron elterülő telepet 1900-ban Bánffyfürdő néven törzskönyvezték. 1940-ben a kezdeti, fából készült medencét új betonmedence váltotta fel. 1948 után az állam tulajdonába került a fürdő. 1970-ben egy kis medence és kemping-telep létesült az időközben Fenyőre keresztelt fürdőn. A kommunizmus éveiben a hajdan népszerű fürdő állapota leromlott, a telep tönkement.
A rendszerváltást követő években több tulajdonosa volt a fürdőnek. Jelentős változásra a 2010-es évektől került sor a jelenlegi tulajdonos nagymértékű befektetéseinek köszönhetően. A Bánffy-fürdő egyre népszerűbb, látogatotabb, nagyszerű kikapcsolódási lehetőséget kínál helyieknek és idelátogatóknak egyaránt.

A Bánffy-fürdő vize kálcium-nátrium-magnézium-hidrogénkarbonát-klorid típusú termálvíz.

A Bánffy-fürdő vize külsőleg, fürdők formájában: szív és érrendszeri betegségek, krónikus sárgaság, cukor betegség ellen valamint reumatikus bántalmak gyógyítására alkalmas.

Kisgyörgy Zoltán: Románia ásványvizei. Bukarest, 1978
Vofkori László: Utazások Székelyföldön. Csíkszereda, 2007
Székelyföld borvizei. Csíkszereda. Polgár-Társ Alapítvány - Csíki Természetjáró és Természevédő Egyesület, 2009.
Jánosi Csaba – Berszán József – Péter Éva: Székelyföld fürdői. Csíkszereda, 2013.