2024. március  29., péntek, Auguszta
   
Székelyudvarhely borvízforrásai és gyógyfürdői
Székelyudvarhely borvízforrásai és gyógyfürdői

Székelyudvarhelyen és környékén számos sós, kénhidrogénes és szénsavas ásványvízforrás tör fel, a gyógyhatású vizek mellett régen négy fürdő működött.

Története

Az udvarhelyszéki ásványos források már régóta ismertek voltak a helyiek körében. A jótékony gyógyhatású ásványvizekről írásos formában már az 1700-as évektől van adat, az elkövetkezőkben több tanulmányban is említik ezeket. Előbb Lakatos István, Mátyus István, Gergelyffi András, Bélteki Zsigmond, Pataki Sámuel, majd később Orbán Balázs, Hankó Vilmos és mások írásaikban ismertetik az itt feltörő forrásokat. A 19.-20.?? században az Udvarhelyen élő, kiváló gelógus Bányai János tanulmányozta az itteni ásványos forrásokat és közölte felmérésének eredményeit.
Székelyudvarhely gazdag és változatos összetételű ásványos forrásainál hajdanában négy gyógyfürdőt is létesítettek. A virágzó, gyógyító hatásáról híres fürdők közül napjainkban csak a Szejke fürdő maradt fenn.
Szejke fürdő
Székelyudvarhely szombatfalvi kijáratánál, a Sóspatak völgyében feltörő, sós, kénes és szénsavas forrásokat kezdetben a helyiek használták. A néphagyomány szerint egy pásztor fedezte fel a források áldásos hatását, aki köszvényes lábát mosogatta az itteni vizeknél. Írott forrásokban már az 1700-as évektől említik az itteni gyógyvizeket. Egy idő után kezdetleges népi fürdő alakult a helyen, majd az 1800-as évek közepétől lassan fejleszteni, bővítenni kezdték. A fürdő 1871-ben Orbán Balázs tulajdonába került, aki a kor igényeinek megfelelő, modern fürdőt hozott létre. Orbán Balázs halála után a későbbi bérlők illetve tulajdonosok nem tudták megfelelően működtetni Szejkefürdőt, így a korábban oly felkapott fürdő lassan hanyatlásnak indult. Az elkövetkező években több elképzelés volt és próbálkozások is történtek a fürdő fejlesztésére, de pénz és megfelelő támogatás hiányában ezek nem valósultak meg. A 2000-es évek elején a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum gondnokoskodása alatt Szejkefürdőn egy borvízmúzeum létesült, a múzem udvarhelyszéki motívumokkal díszített székely kapukat állítattott a területen. Szejkefürdőn 1967 óta minden évben megrendezik a Szejke fesztivált, a telep más rendezvényeknek is – unitárius világtalálkozók, diáktalálkozók – színhelye. Az utóbbi években szabad strand és kilenc kádas melegfürdő működött a telepen, melyet 2017-ben ideiglenesen bezártak az épületek és a berendezések nem megfelelő állapota miatt.
Szejkefürdőn több borvízforrás tör fel, a Főkút, vagy Sarolta néven ismert forrás vizét a 19. sz. második felében és az első világháború elött palackozták is. A forrás vizét évszázadok óta használták ivókúrában az udvarhelyiek és a környéken élők, az 1960-1970-es évekig három literes cserépkorsókban, bivalyokkal vontatott szekerekkel szállítottak a városba, mert mint állították ez volt az „udvarhelyiek rendős" ivóvize. A nagy hozamú, zöldes-fehéres kéntejes Attila forrás szolgáltatta a szabadtéri Attila és Csaba fürdőmedencék, valamint a meglegkádás fürdők működéséhez szükséges vizet. A területen még ismert a betongyűrűbe foglalt Szejke borvíz, a 2. számú, ivókúrában használt forrás.

Budvár fürdő
Orbán Balázs A Székelyföld leírása c. kötetében említi a Nagy-Küküllő bal partján, a Borbára kútjának nevezett helyen feltörő sós forrásokat. Kezdetleges népi fürdő működött itt abban az időben, melyet Simó János féle fürdőként ismertek a helyiek. A különféle betegségekben szenvedők melegítve használták a gyógyító erejű sós vizet. Későbbi tulajdonosai elkezdték kiépíteni a helyet. 1892-ben tükörfürdő és 12 kád állt a látogatók rendelkezésére az akkor már Gergely-féle fürdőként emlegetett helyen. Később, 1919-ben Fernengel Gyula kereskedő vette meg a fürdőt, melyet tovább fejlesztett és korszerűsített. A helyiek által igen kedvelt gyógyfürdő 1944-ig működött.
Fekete-tó fürdő
A Kollégium-kert mögött található iszapos tó vizét az 1920-as évektől kezdték el használni a helyiek. A látogatók a természetes, kiépítetlen tóban fürdőztek, a gyógyhatású iszapot magukra kenve kezelték különféle betegségeiket. Az ötvenes évekre eltömödött a forrás, a medence feltelt, egy kis iszapos nádas maradt a helyén.
Kápolnásfürdő
A Jézus kápolna szomszédságában feltörő sós források régen ismertek voltak a helyiek körében. Írott forrásokban (Lakatos István) az 1700-as évektől megjelennek az itteni gyógyvizek.
Az 1800-as évek második felében már létezett itt egy fürdő, mely „Sóskert" néven volt ismert. A város tulajdonában lévő létesítményt Solymossy János gyógyszerész vásárolta meg 1879-ben. Ettől az időtől csak Solymossy-fürdőként emlegették. Az új tulajdonos deszkamedencébe foglalta a sós vizet, öltözőkabinokat létesített a telepen. A környéken élők körében egyre népszerűbb és látogatotabb lett a kis fürdő, nemcsak kezelésre érkeztek a vendégek, hanem a kikapcsólódni, szórakozni is.
1897-ben a fürdő átkerült Solymossy Endre tulajdonába, aki újabb fejlesztéseket eszközölt a telepen, fokozatosan kiépítve azt. A deszkamedencét új betonmedence váltotta fel, az új tulajdonos melegfürdőt épített, sétányokat, parkot létesített. A csendes, szép környezetben fekvő fürdő kitűnő lehetőség volt a pihenni, felüdülni vágyók számára. A szórakozást egy héten kétszer cigányzenekar biztosította, a kezelésre érkezők igényelhették a fürdőorvos szakvéleményét. Sajnos az ígéretes, nagyszerű fejlődésnek indult fürdő 1912-ben megsemmisült egy földcsuszamlás következtében, melyet egy több hétig tartó esőzés okozott. A felújítására, újraüzemeltetésere indított kisérletek sikertelenek voltak. A hajdani fürdő helyét ma csak az elhanyagolt források jelzik.

Jellegzetessége

A Székelyudvarhely területén feltörő forrás vizek magnézium-nátrium-kálcium-hidrogénkarbonátos, nátrium-magnézium-kalcium-klorid-hidrogénkarbonátos illetve nátrium-klorid típusúak.

Gyógyhatása

A Székelyudvarhely területén feltörő források vizét ivókúrában gyomor- és bélrendszeri megbetegedésekben, idült máj- és epe bántalmakban, cukorbetegségben szenvedők használták. Fürdőkúrában elsősorban mozgásszervi és nőgyógyászati megbetegetések kezelésében alkalmazták.

FORRÁSOK

Vofkori György: Székelyudvarhely. Várostörténet képekben. 2. köt. Békéscsaba, 2009.
Jánosi Csaba – Péter Éva – Berszán József – Jánosi Kincső: Udvarhelyszék ásványvizei. IN: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2009 – II. Szerk. Murányi János. Csíkszereda, 2009. 221-232.
Székelyföld borvizei. Csíkszereda. Polgár-Társ Alapítvány - Csíki Természetjáró és Természevédő Egyesület, 2009.
Jánosi Csaba – Berszán József – Péter Éva: Székelyföld fürdői. Csíkszereda, 2013.

Székelyföldi mofettás könyv. Sepsiszentgyörgy, Háromszék Vármegye Kiadó, 2017.


http://epa.oszk.hu/00400/00458/00152/index1b73.html

Természetvédelmi területek | Borvizek | Gyógyfürdők | Népi fürdők | Udvarhely: Székelyudvarhely | Udvarhely