Lövéte keleti határában, a Tolvajos-patak völgyében feltörő borvízforrás mellett alakult ki  Kirulyfürdő.

Kiruly területén feltörő ásványvizeket a környék lakói régóta ismerték és használták. A vadban gazdag terület régen ismert sólyomtenyésztő és sólyom nevelő hely volt, a lövétei solymárok itt fogták be a nevelésre és idomításra szánt állatokat. A fürdő már a 16-17 században kialakulhatott, de szélesebb körben csak a 18. században kezdték el használni. A szűk szurdokvölgyben, festői szépségű helyen fekvő kis fürdő nagyon népszerű volt abban az időben, a gazdag főuri családok és udvarhelyszéki előljárók is gyakran látogatták. Gyalakuti gróf Lázár János (1703-1772) nagyban hozzájárult a fürdő népszerűsítéséhez. A kor jeles költője, írója több verset is írt latinul, melyben a kirulyi fürdő szépségét, áldásos gyógyhatását dicsérte. Ebben az időben más szerzők, mint Benkő József, Eder Károly és gróf Teleki József is említik műveikben a kirulyi ásványvizeket.
Mária Terézia rendeletének hatására, miszerint az erdélyi gyógyvizeket és gyógyfürdőket össze kell írni és a vizüket vegyelemeztetni, a kibédi származású marosvásárhelyi főorvos Mátyus István elvégezte a Kirulyfürdőn feltörő ásványvizek vegyelemzését, melyeket a „hideg savanyú" vasas vizek közé sorolt. Az első vegyelemzést követően több orvos végzett felmérést a fürdőn a 19. század első felében. Gergelyffi András, Kraszna vármegyei tiszti orvos, Bélteki (Nagy) Zsigmond marosvásárhelyi orvos és Pataki Sámuel orvosprofesszor is vegyelemezte az itteni vizeket és latin nyelven közölték méréseik eredményét.
A fürdő visszatérő vendége volt Orbán Balázs , aki fiatalkorában sokat látogatta a kirulyi gyógyvizeket. Így ír róla: „ Alig egy százada, hogy vadászok esetlegesen fedezték fel az akkor feledett vadonban Keruj gyógyforrásait. A Tolvajos patak jobb partján függőlegesen feltornyosodó Borviz szirtje aljából buzog fel a minden perczben 22 kupa vizet öntő kimeríthetetlen forrás. (...) Gyógyvize igen vasas, helyben nagyon erős és ízletes: tulajdonképi fürdőhelye nincsen, hanem a kimerithetetlenül felbuzgó forrás vizét házakhoz hordva, ott kezdetleges modorban, hevített kövek bedobása által melegítik. Van egy ujabb időkben állított hideg lobogója is, melynek vize ugyanazonos lehet az ivóforráséval. Vagy 15. Festői rendetlenségben szétszórt faház nyújt a vendégeknek lakást, kik nagyrészt (az újabb időkben) kőhalmi és segesvári szászok. De régen a székely föld egyik kedvenczebb fürdője volt, hol a fürdői idények alatt fesztelen víg élet folyt; magam is (fiatalabb éveimben) gyakran időztem e fürdőn...".
Egy másik visszatérő vendég volt az ismert erdélyi természettudós Friedrich Franz Fronius, aki 1860-ban német nyelven részletes ismertetőt írt Kérolyi fürdőélet a XIX. század derekán címmel. A Binder Pál fordította cikkből átfogó képet kapunk az akkori kirulyi fürdőéletről, a fürdővendégek szokásairól, szorakozási lehetőségekről, a táj szépségéről.
Hankó Vilmos a Székelyföld c. kötetében ismerteti a szerény fürdőt, mely akkoriban „...mintegy 13 egyszerű lakóházból, egy tükörfürdőből és egy ivó borvíz-kútból áll csupán." Hankót lenyűgőzte a táj szépsége és a fürdőt körülvevő nyugalom: „A völgyet égbe nyuló sziklás, erdős hegyek környezik, oly magas hegyek, hogy az ember szeme elől úgyszólván elzárják az eget. A völgyet bezáró hegyet balról óriási bükkerdő, a jobb oldalon kimagaslót a legszebb fenyőerdő takarja. (...) A völgy élete a kristálytiszta patak, mely hangos lármával rohan sziklaágyában alá. Ez a völgy egyetlen lármája."
A fürdőt nehezen lehetett megközelíteni, rossz, döcögős, vizmosta erdei utakon szekerekkel lehetett csak elérni. A tulajdonos lövétei egyházközség a fürdőidény előtt igyekezett feljavítani, felújítani a helyet. A gyönyörű helyen fekvő, kedvelt fürdő elszigeteltsége, kezdetlegessége miatt kényelem és felszereltség szempontjából azonban messze elmaradt a többi udvarhelyszéki fürdő szintjétől. A családias, otthonos hangulat, a társas kirándulások és a sok-sok szórakozási lehetőség kárpótolta a vendégeket az esetleges kényelmetlenségek miatt.
Az első világháború alatt és az azt követő időszakban jelentősen megcsappant a fürdővendégek száma. Tervek és kezdeményezések voltak a fürdő felújítására és fejlesztésére, de a zavaros, háborús körülmények miatt nem valósították meg őket. A második világháborút követően pár évre állami tulajonba került Kirulyfürdő. A kommunizmus évei alatt pionírtáborként működött. Az akkor felépített épületek mára mind lepusztultak, használhatatlanok lettek.
Kiruly területén feltörő források közül ismertebb még az erdészháznál található két forrás, az F625-ös fúrás, a Rebeka borvíz és a Festő-forrás, melyet a két világháború közötti időszakban Kamilla néven palaczkoztak. A Festő forrástól nem messze, a Tolvajos patak bal oldali részén alakult ki a Hargita-ligeti borvízláp, természetvédelmi terület. A Szortyogónak is ismert lápban egy 4x7 méteres fürdőmedence működött régen, melyet főleg az itt nyaraló erdélyi szászok használtak. A medence napjainkban elhanyagolt állapotban van.

A Kiruly területén feltörő borvízforrások kalcium-natrium-magnézium-hidrogénklorid, kálium-nátrium-magnézium tipusúak.

A kirulyi borvízeket belsőleg emésztési zavarokban, savhiány kezelésére, vizelethajtóként használták, külsőleg a szív- és érrendszeri megbetegedéseket kezelték.

Mihály János: Kirulyfürdő. Székelyudvarhely, 2005
Székelyföld borvizei. Csíkszereda. Polgár-Társ Alapítvány - Csíki Természetjáró és Természevédő Egyesület, 2009.
Jánosi Csaba – Péter Éva – Berszán József – Jánosi Kincső: Udvarhelyszék ásványvizei. IN: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2009 – II. Szerk. Murányi János. Csíkszereda, 2009. 221-232.
Jánosi Csaba – Berszán József – Péter Éva: Székelyföld fürdői. Csíkszereda, 2013.