2024. július  12., péntek, Izabella
   
Tusnádfürdő
Tusnádfürdő

Régen "Erdély Gyöngyének" is nevezett Tusnádfürdő a Csomád hegység és a Nagyjáhoros csúcsai között húzodó tusnádi Olt-szorosban található fürdőváros, üdülőtelep. Területén számtalan langyos és hideg borvízforrás és mofetta, népies nevén büdösgödör található.

Története

A tusnádi ásványvizeket már a régmúltban is ismerték és használták a helyi emberek. A hagyomány szerint 1842-ben egy pásztorfiú csodálatos gyógyulása következtében egyre többen keresték fel a Tusnád Alvégi részén található "Beszédmező" gyógyforrásait. A nagy érdeklődést látva 1845-ben a tusnádi Éltes Lajos hat birtokos társával együtt részvénytársaságot alapított és elkezdték a ma ismert Tusnádfürdő kiépítését. Pár év alatt jelentősen megnövekedett a csíki és a háromszéki részvényesek száma, befektetésük eredményeképpen a telepen számos villa és fogadóház épült a fürdővendégek fogadására. A fejlesztéshez hozzájárult Erdély akkori püspöke, a tusnádi születésű Kovács Miklós is, aki a szegény sorsú betegek számára fogadóházat (Püspökház) építetett a fürdőtelepen.
Az 1848-49-es forradalom alatt hadszíntérré változott a virágzó fürdőtelep. A harcok által okozott károkat fokozta a helyi lakosok bosszúja, akik sérelmezték hogy elvették tőlük az ingyenes fürdő- és borvíz használatát, ezért felgyújtották a fürdőt.
A szájhagyomány szerint 1852-ben Ferenc József császár országjáró körútja során megpihent a fürdőn és mivel megtetszett neki a fenyvesekkel körülvett, borvízekben bővelkedő tusnádi táj, elrendelte a fürdő felújítását. Báró Szentkereszti Zsigmond és gróf Mikes Benedek kezdeményezésére a részvényesek még abban az évben elkezdték a fürdő fejlesztését, újáépítését. Svájci stílusú villákat építettek az Alvégi-szikla alatt található területen, melyet azután Svájcnak hívtak a helybeliek.

1866-ban gróf Mikes Benedek lett a részvénytársáság elnöke. Saját költségén mintákat küldött 8 alkalmasnak talált forrás vizéből a zürichi Dietrich H. Gusztav vegyésznek. A Főkút vagy Őskút vizét a vegyelemzés után palackozni kezdték, a tusnádi ásványvíz nemsokára komoly vetélytársa lett a hazai és a külföldi piacokon a híres borszéki borvíznek. Sajnos a rossz foglalásnak következtében a kút hozama csökkeni kezdett, az 1900-az évek elején a víz palackozást beszüntették. A valaha híres kút helyét ma csak egy opálszínű forráskúp jelzi.
A többi borvízforrást (Ilona- vagy Rezső-forrás, a 3-as számú, gróf Mikes Benedek emlékének tiszteletére elnevezett Mikes-forrás, a 4-es számú, báró Apor Teréz után elnevezett Apor-forrás, az Anna I-, II-források, a Rudi forrás) napjainkban is ismerik és használják.
1880-as évektől a különféle beruházások hatására kivirágzott a fürdőtelep, jelentősen megnőtt a fürdővendégek száma. 1890-ben felépült a Stefánia Gyógyintézet, melyet a legkorszerűbb berendezésekkel szereltek fel az akkori időkben. A gyógyintézet nagy népszerűségnek örvendett és 1975-ig működött a fürdőtelepen. 1893-ban a langyos vizű Rezső forrás fölé épített kétmedencés fürdő szintén nagy népszerűségnek örvendett a fürdővendégek körében. Az 1900-az évek elején az Olt holtágában kialakították a Csukás tavat, a fürdővendégek csónakázásra használták. Az első világháború megállította a település fejlődését, csak az 1920-as években kezdett újra beindulni a fürdőélet. Új villák, kezelőhelyek, sportpályák várták a vendégeket. 1928-ban a Csukás tavat strandá alakítottak át, a tó északi partján szórakoztató központ épült. A második világháború történései következtében a fürdőtelep fejlődése újból leállt. Az államosítást követően1948-ban a villák állami tulajdonba kerültek, fokozatosan pusztulni kezdtek.
1968-ban, a megyésítéskor Tusnádfürdőt városi rangra emelték. Ezt követően jelentős állami beruházásokat eszközöltek a fürdőtelepen, mely az országos szakszervezetek egyik fontos üdülőközpontja lett. Az 1970-es években három nagy szállodát és kezelőközpontot építettek. Villanyárammal és fűtéssel látták el a települést, felújították a villákat, kempingtáborokat létesítettek.
A rendszerváltozás után megcsappant a fürdőhely látogatottsága, az épületek kihasználatlansága következtében egyre jobban lepusztult a fürdőtelep.
A 2000-es évektől kezdődően lassan újra fejlődésnek indult a fürdőtelep. Új szállodákat, panziókat, sportcsarnokot, sípályát építettek, régi épületeket modernizáltak, újítottak fel.
A fürdőváros legújabb fejlesztése a 2013 decemberében beüzemeltetett termálvizes élményfürdő.

Gyógyhatása

Tusnádfürdő borvízforrásainak vizét ivókúrában: légzőszervi megbetegedésekre, táplálkozási zavarokra, vérszegénységre használják. Fürdőkezelésként: érrendszeri bántalmakra, idegrendszeri megbetegedésekre, húgyhólyag megbetegedéseire alkalmazzák.

FORRÁSOK

Székelyföld írásban és képekben. Szerk. Dávid József. Budapest, 1941.
Hargita megye természetes gyógytényezői. Csíkszereda, 1974.

Kisgyörgy Zoltán - Kristó András: Románia ásványvizei. Bukarest, 1978

A Hargita-hegység és környéke ásványvizes fürdői. Szerk. Jánosi Csaba, Péter Éva. Csíkszereda, 2003.

Vofkori László: Utazások Székelyföldön. Csíkszereda, 2007.
Székelyföld borvizei. Csíkszereda. Polgár-Társ Alapítvány - Csíki Természetjáró és Természevédő Egyesület, 2009.
Jánosi Csaba – Berszán József – Péter Éva: Székelyföld fürdői. Csíkszereda, 2013.

Fürdőélet Erdélyben. Kolozsvár, 2016


FOTÓ
Gyógyfürdők | Alcsík: Tusnádfürdő