Csíksomlyón, a Kissomlyó-hegy tetején álló Salvator-kápolnától keletre, alig néhány méternyire a Szenvedő Jézus-kápolnája látható.

A kápolna egy nyitott kis fülke, amelynek nyugati oldalán olvasható latin nyelvű falfelirata a szünet nélkül megújuló, áhítatos imára hívja fel a zarándokok figyelmét:
sIne Inter MissIone orodItIs Deo In LoCo Isto et Plae oratIones Vestrae AtqVe sUspIrIa non erUnt InanIa
vagyis:

”Ezen a helyen szünet nélkül imádjátok az Urat és könyörgéseitek nem lesznek hiábavalók”

Orbán Balázs szerint: “Jézus ostorozásának tiszteletére épült ismeretlen időben.”

A kápolna belseje
A Szenvedő Jézus kápolnájában, a különös szépségű, oszlophoz kötözött Krisztus-szobrot őrzik. Az 1810-ben készült alkotás, Jézust térdelő alakban ábrázolja. Itt olvasható az alábbi felirat:
B/áró Hent/er Ant/al: és G/róf Hal/ler Anna 1810 ajánlotta.
A szobor hátterében, ugyancsak a szenvedő Jézust ábrázoló vászonkép van a falra helyezve. Ezen a helyen látható, egy régi koporsóban, a harmadik Jézust ábrázoló alkotás is, a fából faragott Krisztus- szobor.

Pünkösd vasárnapjának hajnalán, a moldvai csángók a Szenvedő Jézus-kápolnánál gyülekeznek, ahol arccal kelet felé fordulva várják a napfelkeltét. Napvárás közben a Jöjj, Szentlélek Úristen kezdetű ének, valamint a Te Deum is elhangzik.
A Csíki havasok fölött felbukkanó Napban, a moldvai csángók, a Szentlelket vélik felfedezni. Szerintük, aki arra érdemes más szent dolgokat is láthat.
A lujzikalagori Csernik Antal, 1937-ben így írta le látomását:

“Látnak sok mindent a Napba. A nap mutissa a Szentlelket. Mikor jő a Nap s a tisztaság. Én es sokszor sokat láttam, de nemcsak és, hanem a nép látott. Láttom a Szentlelket, láttom a Golgota hedzsit három keresztvel. Két kereszt idzs dölt félre, s a nadzsobbik közép hejlt. Az vot a Krisztus keresztje. Utána osztánd es láttam, hodzs a Krisztus ment fel a Golgota hedzsén. Emelte a keresztet, esett le. Még kőt fel, mégment a nadzs magos hedzsre. Udzs látta, ahodzs itt mű most lássuk edzsmást.
Láttam osztmánd es, hodzs a Napból szakadott lang. S akkor megláttam a Szentlelket, uljan vot mind egy galambecska.”

Tánczos Vilmos: A moldvai csángók pünkösd hajnali keresztútjárása a Kis-Somlyó hegyen. In. Hazajöttünk... Pünkösd Csíksomlyón. Kolozsvár, 1992.
P. Boros Fortunát: Csíksomlyó a kegyhely. Csíkszereda, 1994.
Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek 1. kötet. Kolozsvár, 1996.
Soós Sándor: Csíksomlyó. Szentendre. 1996.
Vofkori László: Székelyföld útikönyve 2. kötet. Budapest, 1998.
Benedek Fidél: Csíksomlyó. Kolozsvár, 2000.
A Csíksomlyói Kegytemplom és Kolostor. Csíkszereda, 2002.
Vofkori György: Csíkszereda és Csíksomlyó képes története. Békéscsaba, 2007.