2019. augusztus  24., szombat, Bertalan
   
Felsőboldogvalvi református templom
Felsőboldogvalvi református templom

A felsőboldogfalvi református templom a község központjában álló középkori épület, amelyet középmagas, zsindelyezett kőfal övez. Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzéke műemlék épületként tartja nyilván.

Története

Felsőboldogfalva egyházát először az 1333. évi pápai tizedjegyzékben említették de Villa Sancte Marié néven. 1497-ben a korabeli dokumentumokban Boldogazzonfalvaként jegyezték be, ami azt bizonyítja, hogy Szűz Mária tiszteletére szentelt temploma volt. Az 1567-es a regestrumban 5 kapuval szerepelt, 1576-ban Felső Boldog Asszonyfalva volt a neve.

1333-ban már plébániatemploma volt, a pápai tizedjegyzék szerint 2 régi banálist fizettek. A templom építése három korszakra osztható. Az első szakasz a 12. századra, vagy az 1241-es tatárjárást megelőző időszakra tehető. A kisebb méretű templom létét egyenes záródású szentélyének feltárt alapjai bizonyítják.

A hajdani templomot a második szakaszban, a 13. században bővítették, a szentélyét egyenes záródással meghosszabbították. Abból az időszakból való mai hajója, a félköríves déli és a csúcsíves nyugati kapu, a diadalív nyílástávolsága és vállköve, a falképek, valamint a déli fal csúcsíves ablaka.

A harmadik szakaszban templom építésekor figyelembe vették az előző elhelyezését és méretét. A templom ma a 15. századi átépítés formájában látható. A régi hajót új, sokszögzáródású, késő gótikus szentéllyel toldották meg, a hajót beboltozták és támpillérekkel erősítették, a nyugati homlokzat elé tornyot építettek.

Az 1661-es tatárbetörések alkalmával megrongált templomot 1670-ben javították ki.

Az 1974-es munkálatok során a mészréteg alól az északi fal egy kis szakaszán és a diadalív falán falképeket tártak fel.

A templom részben középkori tornyát 1869-ben magasították.

Leírása

A hármas térfűzésű, keletelt templom nyugati felén áll a torony, amelyhez a támpillérsoros hajó és a közös tető alatt a vele egy szélességű, sokszögzáródású szentély csatlakozik. A torony 12 m magasságig középkori eredetű, a külső falat erős övpárkány koszorúzza, ezen emelkedik az 1868 után épített nagy ablakos, óraíves párkánnyal zárt felső rész, a megtört vonalú toronysisakkal.

A hajó nyugati bejárata csúcsíves, kőkerete hengertagos profilt mutat. A déli falat a diadalívig egy támpillér tagolja, az első falmezőben kis szegmentíves ablak van, a második falmezőhöz ívelt oromzatú portikusz csatlakozik a déli félköríves bejárat előtt. A hajó északi falát két támpillér osztja szét: a kelet felőli első falmezőben egy nyitott ablak található, nyugat felé a fal kidomborodik, ahol hajdan toldaléképület állhatott.

A hajóval azonos szélességű szentély a nyolcszög három oldalával zárul, déli és délkeleti falát csúcsíves ablakok törik át, a keleti falban is ugyanilyen ablak nyílott, de később befalazták. A templom belsejében a későbbi átalakítások jelei látszanak, hajdani boltozatának látható nyomai vannak. A hajófalak felfelé keskenyednek, de a középmagasságban észlelhető domborulatokon a gyámkövek nyomai láthatók. A hajót és a szentélyt 1670-ből származó festett kazettás mennyezet fedi.

A csúcsíves diadalív, amely a hajót és szentélyt választja el, erőteljes beugrású, profilozott vállkövei ferde metszésen alakított vályúzatot mutatnak. A hajó északi oldalán található a szószék.

A szentély falain a hajdani boltozat fiókjai és gyámkőhelyei látszanak, ahonnan a legutóbbi javításkor késő gótikus idomtégla-töredékek kerültek elő.

A középkori templom felszereléséből egy részben átalakított gótikus kehely maradt meg, amely már a legrégebbi leltárak is említenek. A kehely talpán az IHESUS — MARIA felirat olvasható.

Régi harangja 1715-ben készült, amelyet 1848-ban ágyúöntésre használtak fel. Az új harangok gyűjtésére 1863-67 között került sor, a két harang 1925-ben készült Resicán.

A brassói Nagy József által 1894-ben épített orgonát 1895-ben szentelték fel, a 200 évvel régebbi orgonát a székelyudvarhelyi ferencrendi szerzetesektől vásárolták.

A rokokó stílusban készült szószék koronája 1807-ből származik. A fából készült úrasztalát 1789-ben adományozta Derzsi Lőrinc. A fakarzat tartógerendáján az 1805-ös évszám olvasható.

A templomot középmagas kőkerítés övezi, amely a 14. században épülhetett.

A freskók

Az északi fal ablakától a diadalívig terjedő szakaszon és a diadalív falán az 1974 -1975-ös javításkor falképekre bukkantak, akkor a hajó és a szentély padlója alatt két korábbi szentély alapfalai kerültek elő. A hajóban megtalált alapfal a diadalív nyílásszélességével megegyező szélességű, az egyenes záródású kis szentély és a hozzá tartozó hajó keleti és délkeleti falszögletének alapja.

A gótikus szentély alatti alapfal egy nagyobb négyzet alapú egyenes záródású szentély fundamentuma, amely a mai hajó korábbi szentélyéül szolgált. Az északi falon megjelenő 120 x 180 cm-es falkép Szent Miklós egyik jótevő csodáját mutatja be.

A diadalív északi oldalfalán 140 x 180 cm felületen a Keresztről való levétel jelenete látható Veronika kendőjével. A diadalív falának déli oldalán a Királyok imádása közismert jelenete körvonalazódik.

A 15. század első feléből származó, magas művészi szinten készült felsőboldogfalvi falképeket az erdélyi falképfestészet értékes emlékei között tartják számon. Az arctípusok, a ruházat, a fehér gyöngysorral szegélyezett glóriák, a rozettás díszű háttér, valamint a feliratok betűtípusai is a székelyderzsi templom déli falának falképeivel mutatnak hasonlóságot.

Az átmeneti korból származó hajó falait az új szentély építése és a hajó gótikus átalakítása előtt ezen falképekkel díszítették.

A falképek az 1974-es munkálatok során kerültek elő a mészréteg alól az északi fal egy kis szakaszán és a diadalív falán.

A kép szélei csonkultak, a középen térdeplő Gáspár arca megsemmisült, Menyhárt és Boldizsár nem látszanak.

A jelenet jobb oldalán, kék palástban Mária ülő alakja jelenik meg, igen finom arcvonásokkal megfestve, feje fölött a glóriában minuszkulás S. MA névbetűje. Két kezével az ölében ülő meztelen gyermek Jézust tartja, glóriájában az IHS — X névbetűkkel. Jobbját áldólag emeli az előtte díszes, világos alapú rozettákkal ékesített palástban térdeplő Gáspár felé, az ő glóriájának felirata: S. REX GASPAR.

A hódoló király fölött kiterjesztett szárnyú angyal repül át, jobb oldalán Mária és a Gyermek, balfelől az alábbi szöveg olvasható: PUER NAT. E. I. BETLEM.

A harmonikusan elrendezett jelenetben a vörös háttér fehér rozettákkal díszített.



FORRÁSOK

Dávid László: A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei. Bukarest, 1981.

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Békéscsaba, 1982.

Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek. A középkori Erdélyi Püspökség templomai. 1. kötet.  Kolozsvár, 1996.

Vofkori László: Székelyföld útikönyve. 1. kötet. Budapest, 1998.

Horváth Zoltán György: Székelyföldi freskók a teljesség igényével. Budapest, 2002.

X Udvarhelyszéki műemléktemplomok. Székelyudvarhely, 2006.



Vártemplomok, templomok | Egyház, vallás | Udvarhely: Felsőboldogfalva | Udvarhely