2019. június  26., szerda, János
   
Homoródkarácsonyfalvi unitárius templom
Homoródkarácsonyfalvi unitárius templom

A Homoródkarácsonyfalvi unitárius templom a falu központjában egy kiemelkedő dombon áll. Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében műemlépktemplomként tartják nyilván.

Története

Homoródkarácsonyfalva az 1333-as pápai tizedjegyzékben Krachni néven szerepelt. 1453-ban Karáchonfalva néven említették a korabeli dokumentumokban. Az 1567-es regesztrumban 30 kapuval jegyezték be.

A templom építése a 13. század második felére, az átmeneti korra tehető.

A műemlék épületet a középkorban csak kapuval és toronnyal bővítették. Déli kapujának kialakítására és ablakainak első átalakítására a 15. században kerülhetett sor, a hajó falképeinek egyrészét is ugyanabban a korban festették.

1496-ban a román kori templomot nyugati homlokzati toronnyal bővítették és a falakat magasították. Tornyának építésekor készült az Agnus Dei domborművel díszített nyugati kapu, amelyen az 1496-os évszám olvasható.

A 17-18. században a műemléktemplomot többször is javították. A diadalív felirata az 1790-es felújítást jelzi. A templom karzata 1789-ben készült és 1855-ben bővítették.

Leírása

A hármas tagolású keletelt templomnak magas gúlasisakos tornya, téglalap alakú, meredek fedelű hajója, félköríves diadalíve és alacsony, félköríves szentélye van.

A templom belsejében a hajó északi falánál párkányszerű elkeskenyedés mutatkozik, amely az eredeti belső magasságot jelzi.

A hajó nyugati falát a toronytest teljesen eltakarja, csak az átlósan kitámasztott falsarkok láthatók. Az északi részen sajátos félkörívekből formált díszes faragott kőhasáb van beépítve.

Nyugati bejárata félköríves, a déli falát támpillérek tartják, amelyek között keskeny, félköríves ablaknyílások vannak.

A hajó nyugati és déli falánál eredetileg virágmintás mellvéddel festett, ma szürkére mázolt karzat látható. A hajót félkörívű diadalív választja el az alacsonyabb szentélytől. A diadalív evangéliumi oldalához szorosan kapcsolódik a szószék, amelynek koronáján az 1798-as évszám olvasható. A hajót középkori eredetű, magas nyeregtető borítja.

A negyedgömb-boltozattal fedett szentély félköríves záródású, amelynek délkelet felé néző keskeny, félköríves ablaknyílása van. A délkeleti mély ablak alatt egyszerű kis szentségtartó fülke látható. Az északi oldalon egy befalazott sekrestyeajtó nyomai látszanak.

A karácsonyfalvi templom az egyetlen Udvarhelyszéken, amelynek román kori szentélye épen megmaradt.

A templom alaprajza a román kor egyszerű típusát mutatja, téglalap alakú hajó, keskenyebb félköríves szentély.

A műemlék templom legfőbb dísze a 96 táblából álló 1752-ben festett kazettás mennyezet. A díszítés nagyon változatos, a növénymotívumos festések mellett figurális ábrák is szerepelnek.

Egyik tábláján a protestáns ikonográfia legismertebb jelképe, egy pelikánmadár látható.

A templom többi berendezése a központi karzaton elhelyezett 1853-ban épített orgona, a szószékkorona és az úrasztala.

 

A freskók

A templom külső falait díszítő középkori falképeket először Orbán Balázs említette:

Kivül a leomladozó vakolat alól régi fresco festmények tünedeznek elő.”

2005-ben a műemléktemplom belső felújítása alkalmával a szentély teljes felületén falfestés nyomaira bukkantak. 2006-ban a hajó északi falán különböző korokból származó falképeket tártak fel.

A legkorábbi freskó a 14. század első felében készült, további falképfestésre a 14-15. század fordulóján kerülhetett sor, amelynek szerzője eddig ismeretlen.

A templom északi falán a Szent László-legenda hét jelenetben látható.

A Szent László-képek alatti falfestmények korábbi eredetűek, amelyek Jézus születését és Szent Ilonát, valamint a három királyok hódolatát jelképezik.

A szószék felett található 14. században készült legkorábbi falkép Jézus születését ábrázolja.

A 14-15. század fordulóján készült freskó Szent László 1068-as kerlési (cserhalmi) csatáját eleveníti fel.

A 11,6 méter hosszú és 2 méter széles falképet napjainkban Szent László-legendaként emlegetik.

Az utolsó középkori falfestésre valószínűleg az 1496-os toronyépítéskor kerülhetett sor.

A korszak belső falképei közül eddig csak a hajóban találhatót tárták fel, amely a Három királyok

hódolatát és Szent Ilonát ábrázolja.

A torony

A torony alsó része gótikus stílusban készült, a legfelső óraíves szintjét a múlt században építették hozzá.

Nyugati sarkain átlós elhelyezésű, lépcsősen osztott támpillérek állnak, közöttük a torony szemöldökgyámos kapuzata nyílik. A hajó nyugati félköríves bejáratához patkóívű nyílás vezet.

A templomtorony első és második szintjén három irányban lőréses ablakok vannak.

A felső északi toronyablak belső szemöldökköve hengertagos faragású, amelyen két sorban rovásírás vésete látható.

A várfal

A templomot kőkerítés veszi körül, amelynek nyugati és délkeleti oldalán portikussal védett bejárata van. A barokk homlokzatú nyugati portikusból fedett folyosó vezet a toronyalj bejáratáig.

FORRÁSOK

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Békéscsaba, 1982.

Dávid László: A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei. Bukarest, 1981.

Entz Géza: Erdély építészete a 14-16. században. Kolozsvár, 1996.

Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai 1. kötet. Kolozsvár, 1996.

Vofkori László: Székelyföld útikönyve 1. kötet. Budapest, 1998.

Horváth Zoltán: Székelyföldi freskók a teljesség igényével. Budapest, 2002.

Udvarhelyszéki műemléktemplomok. Székelyudvarhely, 2006.

Karczag Ákos: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2010.

Vártemplomok, templomok | Egyház, vallás | Udvarhely: Homoródkarácsony-falva