2021. szeptember  27., hétfő, Adalbert
   
Vigadó (Csíkszereda)
Vigadó (Csíkszereda)

Csíkszereda impozáns épülete a Vigadó a Petőfi utca és Kőrösi Csoma Sándor utca sarkán álló szecessziós stílusú műemlék épület. A Csíki Magánjavak jövedelméből emelt épületet régi mozi néven tartják számon a helybéli lakosok.

Története

A polgárosodó Csíkszeredának már 1887-ben saját Vigadója volt, amelyet a helyi és vidéki polgárok zárt társasága látogatott.

A 20. század elején a helyi sajtóban megfogalmazódott az igény egy kulturális és társadalmi célokra alkalmas palota építésére.

A Csíki Magánjavak jövedelméből készült el a polgárok által régen várt Vigadó, melynek tervezését és kivitelezést Szász Róbert építészmérnökre bízták.

Az új közművelődési központ megnyitására 1904. december 31-én került sor.

A csíkszeredai Vigadó épülete az egykori Apafi és Új, a mai Petőfi és Kőrösi Csoma Sándor utcák találkozásánál, egy saroktelken található, olyan épületek szomszédságában, melyeket szintén a dualizmus korában emeltek. Az 1914-es helyszínrajz szerint az L alaprajzú épület egy háromszögű telken állt, főhomlokzata az Apafi, mai Petőfi utcára, udvari homlokzata egy kis parkra nézett. Az egykori Új utcai ma Kőrösi Csoma Sándor utcai épületrészben kapott helyet a nagyterem, az Apafi ma Petőfi utcaiban pedig a szállodai szobák, kisebb helyiségek voltak.

A drágán felépített és berendezett Vigadót már 1905 januárjától hosszabb időre be kellett zárni, mivel a nagyterem fűtési és világítási gondjai miatt korán hasznavehetetlennek bizonyult.

1912-ben született meg a döntés a Vigadó kibővítéséről és rendbetételéről, azonban a munkálatokra sokáig nem volt elegendő pénz. A világháború kirobbanásának következtében az épület rendbetételének terve végleg meghiúsult.

Az első világégés után a Vigadó hatalmas épületének rendeltetése megváltozott.

A 20. század második évtizedétől megszűnt a polgárok érdeklődése a kaszinói élet iránt, így az épület is fokozatosan vesztett jelentőségéből, ezért az egykori nagytermében filmszínházat rendeztek be.

Leírása

A saroktelken álló, L alaprajzú, egyemeletes épület leghangsúlyosabb része a sarokrész. Föléje hatalmas, fémlemezzel borított kupolát emeltek. Bár homlokzata a több évtizedes gondozatlanság és az átalakítások nyomán sok kárt szenvedett, mégis megmaradt rajta több szép, szecessziós stílusú vakolatdísz, párkány, erkélyrács. Az épület Kőrösi Csoma Sándor utcai részében kapott helyet a nagyterem és minden hozzá kapcsolódó helyiség, míg a mai Petőfi utcai szárnyban a szálloda szobáit helyezték el.

Az épületnek a Petőfi Sándor Általános Iskola felőli homlokzata nyolc tengelyes, a mélyített pannókban elhelyezett ablakok egyenes záródásúak. Minden földszinti ablak alatt keskeny könyöklőpárkány van, a nyílások fölött kétoldalt kisméretű, négyszög alakú mezők, melyekben egy-egy szál virág stukkóreliefje látható.

Az emeleti ablakok díszítése jóval gazdagabb, a nyílások fölötti falmezőkben négyszög alakú keretbe foglalt szecessziós virágornamensek jelennek meg, melyeknek hullámzó szárai egymásba hajlanak.

A Vigadó Petőfi utcai főhomlokzata tizenhét tengely szélességű, díszítései szerint öt tengely az első, a középső hét tengely a második és a következő öt tengely a harmadik egységnek tekinthető.

A főhomlokzat szakaszait más-más színűre festették, a különbségek ellenére az ablakok mindhárom részen egyenes záródásúak. Az első öt tengely földszinti nyílásai a fölöttük lévő virágdíszekkel, az iskolára néző homlokzat a földszinti megoldásait ismétlik, az emeleti ablakok fölötti falmezők azonban üresek. Ezt a hiányt két stukkó pótolja, melyek a második és harmadik, illetve a harmadik és negyedik tengelyek közötti falsávokban kaptak helyet. Az egyik virágsziromból kinövő virágcsokrot ábrázol, melyet egy indaszerű szár foglal keretbe, a másikon stilizált mákvirág és mákgubó látható magasra nőtt, fogazott levelek között. A főhomlokzat központi része az iskolára néző homlokzattal azonos, a különbséget az a késői beavatkozás adja, melynek következtében az első tengely helyén bejáratot nyitottak és föléje egy nagyméretű ablakot vágtak.

A főhomlokzat harmadik részén a mélyített pannókban elhelyezett ablakok egyenes záródásúak. Minden földszinti ablak alatt keskeny könyöklőpárkány van, a nyílások fölött kétoldalt utólagos beavatkozások nyomai látszanak. Az első és harmadik tengelyek földszinti nyílásait kiszélesítették, a második tengely földszinti ablaka helyén egy bejáratot alakítottak ki. A főhomlokzat ezen részén a földszinti ablakok fölötti falmezőkben egymásba növő, dús levelű faágak láthatóak.

Az emeleten a tengelyek közötti falsávokban szintén virágmotívumok jelennek meg, az elsőben levelek között mákvirág, a másodikban virágcsokor stukkók díszítik. A negyedik és ötödik tengelyek közötti falsáv felső részén egy hosszú hajú, éneklő női maszk látható, alatta egy medalionban az 1904-es évszám, a Vigadó átadásának éve olvasható.

A Petőfi utcára néző főhomlokzat első és harmadik része kissé kiugrik a központi hét tengely síkjából. Az Petőfi utca és a Kőrösi Csoma Sándor utca találkozásánál helyezkedik el a Vigadó leszelt sarokhomlokzata, mely egy tengelynyi szélességű. Ezen homlokzat földszintjén volt egykor az épület főbejárata, de ezt később beépítették, ablakká alakították.

Az emeleten egy erkély látható, melynek ajtaját szintén ablakká alakították. Az egykori emeleti ajtó körül részben még ma is láthatók azok a díszek, melyek az épület eredeti funkciójára utalnak: az ajtó bal oldalán húros hangszerek és trombiták jelezték régen a zenés esteket, a jobb oldalon is hasonló motívumok lehettek. Az egyenes záródású nyílás fölötti üresen álló keretben valamikor egy címer díszelgett.

Az épület Kőrösi Csoma Sándor utcára néző homlokzata két részre osztható: az első rész öt tengelyében egyenes záródású ablakok vannak, a földszinti nyílások fölött egymásba növő, dús levelű faágakkal díszített stukkók láthatók. Az első és második tengely közötti falsáv felső részén újra megjelenik a női maszk, az alatta levő medalion azonban teljesen üres.

A homlokzat másik részében egykor három nagyméretű, íves záródású ablak volt, melyeket befalaztak, így csak kereteik láthatók. Régen ezeken az ablakokon keresztül jutott a fény az előadóterembe. A sarokhomlokzat fölött lévő kupolás sisakot füzérdíszekkel díszítettek. A Vigadó homlokzatai fölött párkány és attika futott végig, melyekből sajnos már csak részletek láthatóak.

A Vigadó nagytermének színpadát díszítő, dús lombkoronához hasonló gazdag növényi ornamentika és az épület homlokzatait díszítő motívumok egyáltalán nem követik a magyaros népies stílust, hanem a bécsi szecesszió világát idézik.

Rendeltetése a múltban

Az épület egyik szárnyában kapott helyet a két étteremből és 14 vendégszobából álló szállodai rész, mellékhelyiségekkel és egy lakással. A Vigadó épületének másik részében kialakítottak egy nagytermet színpaddal és karzattal, négy öltözővel és egy hangversenyteremmel. A látogatók rendelkezésére állt még egy nagyterem, két kártyaszobából álló kávéházi részleg, ugyanakkor egy nagyteremből és előszobából álló kaszinó.

A 20. század második évtizedétől a Vigadó egykori nagytermében filmszínházat rendeztek be, mivel a filmnézés lett a városlakók egyik kedvenc szórakozása.

 

Rendeltetése napjainkban

A mozivá, később régi mozivá átkeresztelt épület Petőfi utcai szárnyában irodák működnek, a Kőrösi Csoma Sándor utca felőli része üresen áll.

 

FORRÁSOK

Dr. Nagy András: Városkép és ami hozzá tartozik. Csíkszereda, 1997.

Pál Judit: Városfejlődés a Székelyföldön (1750–1914). Csíkszereda, 2003.

Vofkori György: Csíkszereda és Csíksomlyó képes története. Békéscsaba, 2007.

Kocsis Lajos: A Csíki Magánjavak története (1869–1923). Csíkszereda, 2008.

Tivai Nagy Imre: Emlékezés régi csíkiakról. Csíkszereda, 2009.

 

Középületek, lakóházak | Kulturális intézmények | Művelődési élet | Csík: Csíkszereda