A Csíkszentmártoni római katolikus templom Csíkszeredától 17 km-re, Csíkszentmárton központjában található. Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzéke műemlék templomként tartja számon.

Csíkszentmárton egyházközséget először 1333-ban, Sancto Martino néven említették az oklevelek.

Első templomát a 15. században építették gótikus stílusban, amelynek töredezett szentségtartófülkéjét a mai templom cintermébe építették be. Az egykori templom keresztelőkútja a 16. századból származik és kora-reneszánsz stíluselemeket őriz.

Ugyancsak a középkori templomból maradt meg az 1525-ben készült Mária szobor, amelyet az új templom bal oldali falának fülkéjében helyeztek el.

A középkori templomot 1749-ben lebontották és helyette felépítették az egyházközség második templomát.

A templomtornyot 1749-ben Szabó Ferenc spectabilis építtette, amelyet később magasítottak. A torony tetején lévő bádogkereszt 1765-ben készült, majd 1860-ban újabbal cserélték ki.

A templomot 1802-1817 között barokk stílusba átépítették. Az új templom megőrizte a régi tornyát és akkor nyerte el a mai végleges formáját.

A templomot 1817. június 14-én Rudnai Sándor püspök szentelte fel Szent Márton tiszteletére.

A templom hossza 35 méter, szélessége 13 méter, a torony magassága 24 méter.

A feljegyzés szerint a régi templomnak három oltára volt, a főoltáron a Mária szobor állt, amelynek talapzatán a következő felirat volt látható:

ANNO DOMINI 1525.

A Domus Historia szerint a Lourdi kápolna bejárata fölött Szent Márton, Szent Miklós, Szent Márk és az angyalok szobrai voltak elhelyezve.

A mai főoltáron Szent Péter és Szent Pál szobrai láthatók, a szentélyen pedig díszes emelvényen a Jézus szíve szobor áll, vele szemben Szent József szobra.

A főoltár felett 1960-ig freskórészletek voltak láthatók, amelyek a pogány korra utaló szimbólumokat tartalmaztak.

A templom oltárképe Szent Márton püspököt ábrázolja. A két mellékoltár egyikén a Szent Család képe látható, középen a kis Jézus, mellette Szűz Mária és Szent József, a háttérben pedig Szent Joáchim és Szent Anna. A másik mellékoltáron Nepomuki Szent János látható, ezeket a képeket Pap János brassói festő készítette.

A Szent Kereszt tiszteletére készült harmadik mellékoltár egykor a kis kápolnában volt elhelyezve, amelyet 1899-ben kicseréltek és helyébe Lourdesi Szűzanya szobra került.

A keresztúti képek 1876-ban készültek.

A szentélyben kőből készült keresztelő kút áll, amely a 15. századból származik.

A régi templomból fennmaradt nagy értékű Mária szobor 1525-ben készült, amelyet az új templom bal oldali falának fülkéjében helyeztek el.

A templom főoltára és szószéke az 1840-es években készült és klasszicista díszítőelemeket tartalmaz. Alkotója Hoffmayer Simon a kolozsvári barokk szobrásziskola utolsó jellegzetes képviselője.

A Csíkszentmártoni templom szószéke barokk elemeket őriz, felépítési rendszere is a barokk hagyományokat követi. Művészeti ábrázolásmódja ugyancsak a barokk jelentőségét hangsúlyozza, ezt tükrözik a bibliai jeleneteket ábrázoló domborművek. A szószéken látható festmények szintén Pap János munkái.

A templom orgonája, 1870-ben készült, építője Nagy József brassói orgonakészítő.

A templomkerítés belső falába beépítve található a régi templom pasztoforiuma. Kiváló értéket képvisel a templom kápolnájában lévő feszület és az 1665-ből származó ezüstből készült aranyozott gyertyatartó.

A 24 méter magas, négy fiatoronnyal kiegészített templomtornyot Szabó Ferenc spectabilis építette 1749-ben, amelyet a későbbi javítások során magasítottak.

A műemlék templomnak három harangja van. Orbán Balázs feljegyezése szerint a gótikus templom három mázsás harangját 1495-ben öntötték, amely eredetileg az egykori Hágó tetői kápolnában volt elhelyezve.

1688-ból származik az a legnagyobb, nyolc mázsás harang, amelyen az alábbi felirat olvasható:

„SANCTE MARTINE ET CONFESSOR ORA PRO NOBIS DEUM UT HUJUS CAMPANAE AD QUID LOCUM PERVENERIT SEMPER IMBER RECEDAT FIERI CURAVIT ECCLESIA CSIK SZENT MARTONIENSIS A UX: G. D. MICHT.LITT. IVR. NOTARII S.S. CSIK INFERNI ANNO 1688. STEPHA BOLTOSCH FUDIT.”

Azaz : “Szent Márton vértanú és hitvalló kérd értünk az Istent, hogy ahová ezen harang hangja eljut távozzék minden jégverés. Készítette a Csíkszentmárton egyházközség G.D. Literatus Mihály Alcsík főjegyzőjének segítségével 1688-ban, öntötte Boltosch István”.

Az első világháború idején vitték el beolvasztani azt a másodoló három mázsa egy fontos harangot, amelyet 1770-ben Szent István tiszteletére készíttettek.

A templomot lőréses várfal veszi körül, amely az 1744-1745-ös években épült. Keleti részét később lebontották, mert az új templom sanctuariumát építették arra a részre. Az omladozó kőkerítést 1882-1883. között kiegészítették és megnagyobbították, 1858-ban a leomlott útfelőli falrészt újraépítették.

A kőkerítésen belül van a régi köztemető, ahová 1819-től kezdtek temetkezni. Az egyházközség jelesebb személyiségeit a cinterembe temették.

A templomkerítés belső falába beépítették a régi templom pasztoforiumát, amelynek helyébe a kőből faragott szentségtartó fülke került.

Keöpeczi Sebestyén József: A középkori, nyugati műveltség legkeletibb határai. In: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára. Sepsiszentgyörgy, 1929.

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Békéscsaba, 1982.

Dr. Endes Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászon-Székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Budapest, 1994.

Entz Géza: Erdély építészete a 14-16. században. Kolozsvár, 1996.

Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai 1. kötet. Kolozsvár, 1996.

Vofkori László: Székelyföld útikönyve 2. kötet. Budapest, 1998.