2017. szeptember  20., szerda, Friderika
   
Csíkdelnei Szent János római katolikus templom
Csíkdelnei Szent János római katolikus templom

A Csíkdelnei Szent János római katolikus templom Székelyföld egyik legérdekesebb egyházi műemléke, Csíkdelnétől nyugatra, a Torda völgynek nevezett határrészben található.

Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzéke műemlék épületként tartja nyilván.

 

Története

Csíkdelne határától több száz méterre, szántóföldek közepén magányosan álló szép kerített műemlék, egykor három falu közös temploma volt.

Az 1332-33-as pápai tizedjegyzék szerint Delne (Dolna) községnek plébániatemploma volt, amelyről kevés adat maradt fenn. Csíkdelne egykori templomának létét régészeti ásatások hiányában mindössze egy román kori kőtöredék igazolja, lebontásának ideje sem ismeretes. A régi, romos templom helyett 1450-1500 között építették a gótikus templomot, amely nagyrészt máig megőrizte eredeti formáját.

A 15. század második felében épült toronynak keskeny, csúcsíves világítórései vannak, felül négy nagy csúcsíves nyílással.

A templomot a 17. század második felétől, a tatárbetörések következményeként, több alkalommal is javították. A Domus Historia szerint, a Szent János templomot 1673-tól kezdve újították fel. A javítási munkálatok az addig fedetlen hajó festett, kazettás famennyezetének elkészítésével kezdődtek és az új szárnyasoltár felállításával fejeződtek be, 1675-ben.

A templomot 1710-ben, 1760-ban, 1866-ban, 1934-ben, 1970-ben javították.

Leírása

Az ovális alakú templomkert közepe táján, kissé észak felé fekvő templom egy nagyobb méretű szentélyből, egy valamivel nagyobb hajóból, annak nyugati végéhez hozzáépített toronyból és a szentély északi oldalához alacsonyabb tetőzettel összekötött kis sekrestyéből áll. A hajó déli oldalán egy a 18. században barokk stílusban épített porticus volt hozzácsatolva. Az 1934-1935. évi restauráláskor a déli külső falon feltárt falfestmény-maradványok teljes felderítése végett a porticust lebontották.

A templom és a torony hossza kívülről kb. 30 méter, szélessége a szentély záródásánál 8 méter, a hajó nyugati részénél 9 méter. A fal vastagsága 80-90 cm, külső magassága 8,50 méter. A falakat régi és új támpillérek támasztják, a szentélynél, a diadalívnél, a hajó és a torony nyugati sarkainál.

A szentély és a templomhajó tetőzetének gerince ma egy szintben van, régebb a szentély tetőzete egy méterrel alacsonyabb volt.

A hajó nyugati bejáratához a torony alatt alagútszerű átjáró vezet. Ez a nyugati kőajtókeret tört ívelésű későgót stílusú.

A déli bejárat kőajtókerete díszes, leszelt íves, egymást keretező pálcatagokkal.

Az ablakok közül csupán a sekrestye piciny ablaka maradt meg eredeti csúcsíves formájában, a többinél csak a záródás formája jelzi az egykori csúcsíves stílust.

A templom belseje

A templombelső legszebb és legértékesebb része az 1673-ban készült virágdíszekkel megfestett kazettás deszkamennyezet, amelynek egyik kazettáján a készítés évét jelző kissé megkopott és hiányos felirat olvasható:

IN ANNO DOMINI CURATV(?) 1673(!)”

A 103 kazetta közül csak néhány egyezik, kisebb változtatást mindeniknél alkalmazott a mester. A díszítmények mind magyaros reneszánsz virágos mintájúak, a korszak népi bútorzataira jellemző motívumokkal azonosak. Ez a deszkamennyezet egyedülálló Csíkban, Kelemen Lajos szerint a festett kazettás mennyezetek sorában régiség szempontjából a nyolcadik helyet foglalja el.

A mennyezet közepén kb. 30-40 cm-rel lejjebb Szűz Máriát és a kisded Jézust ábrázoló kép látható, amelynek széléről faragott napsugarak ágaznak szét.

Malonyay Dezső közlése szerint, a mennyezettel egyidőben készült a festett szószék, valamint az új betétes sekrestyeajtó, amelyek azóta megsemmisültek.

Különösen szép látvány a csúcsíves diadalív és a mögötte lévő szintén csúcsíves bordás mennyezettel fedett szentély, amelynek záródásában áll a hatalmas méretű és ritka szépségű 1675-ből származó fából faragott szárnyasoltár.

A nagyméretű szentély mennyezetét kőből faragott bordák tartják, amelynek gyámkövei kehely idomúak. A bordás mennyezeten három faragott boltzárkő látható, az elsőn egy olasz pajzs, a középsőn tárcsapajzs, a harmadikon egy futó állat alakja vehetők ki.

A poligon záródású szentély, északkeleti és délkeleti oldalfalán egy-egy befalazott csúcsíves ablak nyoma látszik.

Művészettörténeti szempontból a templom legértékesebb belső berendezése az 1675-ben készült szárnyasoltár. Az oltár szekrénye művészi arányérzékkel, finom ízléssel készült. A szekrény és a rajta lévő díszítőelemek a kornak megfelelően magyaros reneszánsz stílusúak, de barokk elemeket is tartalmaznak. A csíkdelnei szárnyasoltár 3 m széles és 4,50 m magas. Az oromzaton lévő félköríves záródású kép Krisztust ábrázolja a Golgotán. Kétoldalt egy-egy kis félköríves tábla áll Péter és Pál apostol alakjával. Az oltár központi fülkéjében Keresztelő Szent János festett képe látható, amelyet a mozgatható szárnyakkal lehet eltakarni. A szárnyakon négy deszkára festett olajfestmény van: a két baloldali a karácsonyi, a két jobb oldali a pünkösdi ünnepkörből vett jeleneteket ábrázolja. A kompozíció a korabeli nyugati egyházi művészetben készült metszetekre emlékeztet.

A templom orgonája 1834-ben készült, a Domus Historia szerint 1862-ben vásárolták meg a Szent János templom számára. Az orgona külső faragott és aranyozott díszei a 19. század első felének közismert stílusát tükrözik.

A templom tornya

Az arányos felépítésű toronytest a csíki gótikus toronytípushoz tartozik. Felfele keskenyedik, alul különböző alakú keskeny világító- és lőrésekkel, a felső részén mind a négy oldalán nagyon szép ívelésű csúcsíves ablakokkal van ellátva. A torony falának vastagsága 1,10 méter, a teljes magassága 30 méter. A nyugati oldalon a torony sarkát hatalmas méretű és 1 m vastagságú támpillérek erősítik.

A harangok közül egyik 1784-ből való, felirata a következő:

IN HONOREM SANCTI JOHANNIS BAPTISTAE FUSSASUM ANNO 1784. 27. JUNI GEORGIUS NEMES FECIT.”

A másik harangot Itáliából hozatták. A torony déli oldalán, a felső párkány és a csúcsíves ablak között a javítás évét jelző felirat olvasható: „ANNO 1710”

A templom külseje

A templomot 2,50-3,00 m magas, egy méter vastag és cseréppel fedett, szabálytalan ovális alakú védőfal veszi körül, amelynek tetőzete befele lejt. A várfalat kívülről 12 darab egy méter széles támpillér támasztja. Lőrései nincsenek, de Vámszer Géza szerint feltételezhető, hogy egykor a fal magasabb volt és a lőrések a felső részen lehettek.

A templomkertnek egyetlen bejárata van a déli oldal közepén, a templom déli bejáratával szemben. A kőfal külső felén, egy vakablakszerű fülke látható, amelynek falán tulipános virágdíszítmény között az alábbi felirat olvasható:

EZEN KERITÉS JOVITATOT 1865-BE.”

 

 

A freskók

A déli templombejárat feletti külső falon gótikus freskók láthatók, amelyek nagyon értékes és ritka képzőművészeti kincsek.

A falfestmény hármas beosztású. A középső jelenet habár csak körvonalaiban látszik, de abból is kivehető, hogy Krisztus kereszthalálát ábrázolja, mellette kétoldalt Mária és Magdolna látható. A nyugati oldalon Szent Péter, mellette Mihály arkangyal a pallossal. A keleti oldalon erősen megrongált állapotban két siratóasszony alakja körvonalazódik.

 

A templom búcsúja

A Csíkdelnei Szent János római katolikus templom búcsúját a templom és az egyházközség védőszentje Keresztelő Szent János napján, június 24-én tartják.

FORRÁSOK

Keöpeczi Sebestyén József: A középkori, nyugati műveltség legkeletibb határai. In: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára. Sepsiszentgyörgy, 1929.

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Békéscsaba, 1982.

Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok 1. kötet. Bukarest, 1977.

Vámszer Géza: Életforma és anyagi műveltség. Bukarest, 1977.

Dr. Endes Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászon-Székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Budapest, 1994.

Csíkdelne: Szent János templom. Kolozsvár, 1996.

Entz Géza: Erdély építészete a 14-16. században. Kolozsvár, 1996.

Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség templomai 1. kötet. Kolozsvár, 1996.

Vofkori László: Székelyföld útikönyve 2. kötet. Budapest, 1998.

Székelyföldi freskók a teljesség igényével. Budapest, 2002.

Vámszer Géza: Csík vármegye településtörténete. Csíkszereda, 2007.

 

Vártemplomok, templomok | Egyház, vallás | Középcsík: Csíkdelne