Hargita megye északkeleti részén, a Keleti-Kárpátok hegyvonulatában, a Gyergyói-, Kelemen- és Besztercei havasok találkozásánál fekszik Borszék.

Borszéket jelentős természeti és gyógyászati adottságai tették híressé az elmúlt évszázadokban. A település a Borpatak-völgyében, Ditró és Szárhegy községek közbirtokossági területein alakult ki, Alsó- és Felsőborszékből áll, utóbbi foglalja magába a fürdőtelepet. A Kelemen-havasok vulkáni utóműködésének következtében a borszéki medencében gazdagon tör fel az ásványvíz. A fürdőtelep keleti részén több, természeti ritkaságként ismert barlang található, melyek az itt fellelhető hatalmas mésztufa rétegben alakultak ki.
Borszék gyógyforrásai a XVI-ik századtól ismertek voltak. Bethlen Farkas Historiája (1847) említi, hogy 1594-ben Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem a borszéki Lobogó-forrás vizével kezeltette köszvényes lábát, melyet vasabroncsos hordókban szállítottak Gyulafehérvárra. A Borszék mezejeként ismert hely ekkor még nem volt lakott terület, de számos forrásának jótékony hatását már széles körben ismerték. Kezdetben csak a pásztorok és a környéken élők használták ivóvízként a területen feltörő ásványvizeket, melyek gyógyító hatásúnak bizonyultak. A nehéz megközelíthetősége ellenére, a gyönyörű környezetben fekvő, kedvező éghajlati viszonyokkal és számos gyógyhatású ásványvízzel rendelkező Borszék idővel Erdély egyik legfelkapottabb fürdővárosa lett.
Borszékfürdő megalapítása Zimmetshausen Antal bécsi geológus nevéhez fűződik, aki véletlenül szerzett tudomást a borszéki ásványvizekről. Egy találkozó alkalmával Günter Bálint nevű ismerőse elmesélte, hogyan gyógyúlt fel súlyos betegségéből a kitűnő gyógyhatású borvíz segítségével. Közösen elhatározták, hogy forgalmazni fogják a borvizet Bécsben is, ezért 1804-ben a szárhegyi és ditrói közbirtokosságokkal szerződést kötöttek és 28 évre bérbe vették Borszéket. Zimmetshausen Antal elkötelezte magát az ügy mellett. 1805-ben Borszékre költözött, egész életét és vagyonát a hely fejlesztésére és fellendítésére fordította. Eisner üveggyáros segítségével felkutatta és a szóda kivételével meg is találta az üveggyártáshoz szükséges alapanyagokat a területen. 1806-ban üveggyárat létesített a borvízforgalom fellendítése érdekében, szepesi német családokat telepített be a gyár működtetésére, ezek leszármazottai napjainkban is Borszéken élnek, származásukat csak nevükben őrizték meg. Palackozó üzemet létesített a Főkút mellett, utat épített a Közrezen át. Az üzemekben dolgozó munkásoknak lakóházakat, a növekedő vendégforgalom ellátására vendégházakat létesített. Később összetűzésbe került a szárhegyi gr. Lázár Lajossal, aki perbe fogta és be is záratta. A pereskedés 55 évig tartott, melyet az akkor már elhalt Zimmetshausen Antal örökösei nyertek meg. A gyergyói és ditrói közbirtokosságok előljárói közbenjártak Zimmetshausen érdekében, aki több havi fogság után szabadult. A két közbirtokosság, korábbi hibájukat kiküszöbölni akarván 1836-tól nyugdíjat folyósított az addigra teljesen elszegényedett Zimmetshausennek, halála után az özvegyének is. Testét a borszéki temetőben helyezték örök nyugalomra, sírja fölé a közbirtokosság mauzóleumot építetett.
A fürdőtelep folyamatosan fejlődött egészen az I. világháborúig. A kezdeti kádfürdőket közfürdők váltották fel, a telep haszonbérlői hideg és melegfürdőket építettek a gyógyforrások mellé, majd folyamatosan fejleszettték azokat. A melegfürdők vizét kezdetben fáskazzánal melegítették. Legnépszerűbb fürdő a Lobogó-fürdő volt, melynek rendkívül hideg vizét csodás gyógyhatásúnak tartották, számos korabeli beszámolóban dicsérték jótékony hatását. Ismert gyűgyfürdők voltak még az Ó-Sáros, Új-Sáros, Zuhanyfürdő, Lázár-fürdő, Erzsébet-fürdő. Utak épülétek Ditró-Borszék, Maroshévíz-Borszék között, szállodák, vendégfogadók épültek az egyre növekvő számú fürdővendég fogadására. A gyógykezelések mellett a fürdőtelep működtetői nagy hangsúlyt fektettek a vendégek szórakoztatására is. A nyári hónapokban gazdag társasági élet zajlott. Táncestek, mulatságok, bálok, színhházi előadások, különböző sportolási lehetőségek közül választhattak a fürdővendégek. Az ivókutak köré parkokat, sétányokat létesítettek, az épületek stílusa, művészi értéke megfelelt a korabeli követelményeknek. Az Osztrák-Magyar Monarchia számos fürdői közül a legnagyobbak között tartották számon, nemzetközileg is ismert, az arisztokrácia, majd az egyre fejlődő polgárság kedvelt üdülőhelye volt. Az erdélyi arisztokrácián kívül moldvai és havasalföldi előkelőségek, illetve német és örmény családok is előszeretettel nyaraltak Borszéken. Híres írók, művészek is megfordultak e helyen, többen beszámoltak itteni élményeikről, köztük Vasile Alecsandri román költő. Blaha Lujza énekesnő, a „nemzet csalogánya" 1882-ben pár héten keresztül a fürdőtelepen nyaralt. Fellépett egy jótékonysági hangversenyen, melynek bevételéből ösztöndíjat létesített jóképességű, de szűkös anyagi kerettel rendelkező borszéki gyerekek iskolai tanulmányainak támogatására.
Borszék a 20. sz. elejére jól kiépített, színvonalas fürdőteleppé alakult. A szálláshelyek számát állandóan bővítették, volt állandó zenekara, könyvtára, bel- és külföldi lapjai, zeneterme, állandó színháza, játék-terme, tekepályája, teniszpályája.
Az első világháború Borszéken is éreztette hatását. A gazdasági válság és a háborús állapotok a fürdőtelep működését is befolyásolták, megnehezítették, a fürdővendégek száma megcsappant. Katonák törtek be a villákba, kifosztották azokat, a berendezéseket megrongálták és széthordták.
A két világháború közti időszakban újra fejlődésnek indul Borszék, ebben az időben többek közt a moldvai előkelőségek kedvelt fürdője volt. Számos villa épült ebben az időben, Borszék ekkor nyeri el ma ismert formáját.
A II. világháború komoly károkat okozott a fürdőtelepen. A megrongált, kifosztott villák helyreállítása lassan haladt, évekig eltartott. Az államosítás következtében majdnem minden az állam tulajdonába és kezelésébe került. A szocializmus éveiben Borszékot a tömegturizmus jellemezte. A szakszervezeti jeggyel, központilag irányított üdültetésnek köszönhetően a fürdőtelep használata biztosítva volt, azonban hosszú időn keresztül csak hazai vendégek látogatták. A nemzetközi idegenforgalom az 1960-as évek végén újra beindult, az üdülőházak modernizálása, központi fűtéssel való felszerelése is segítette e folyamatot. A fürdőtelep újból a fénykorát éli. A szocializmus utolsó éveiben többnyire a borvíz palackozást, a travertin- és szénbányászatot fejlesztették, az épületek karbantartására nem volt pénz. Az építészeti remekművek, hajdan nagyvilági stílusú villák állapota leromlott, a falaik omladoztak, kihasználatlanul álltak. A kezelőközpont szintén.
A rendszerváltás után a magántulajdonba visszakerült villák állapota tovább romlott, a világ számos pontján élő tulajdonosok az ingatlanok felújításával nem törődtek. A gyönyörű sétányok, fürdőpavilonok és a gyógykezelő központ teljes mértékben tönkrementek, a romos épületek látványa nagyon lehangoló látványt nyújtott a látogatók számára. Borszékén egy időre gyakorlatilag megszűnt a fürdőélet és látogatottság.
A hosszú időn át tartó áldatlan állapotok a 2000-es évektől megszűnni látszanak, elindult egy pozitív változás a fürdőváros életében, melynek vezetősége különböző fejlesztésekbe kezdett. Több éven át elhúzódó, de kitartó munkának köszönhetően felújították a városka úthálózatát, több romos épületet vissza-, illetve megvásárolt és felújított az önkormányzat, rendbehozták az ivókútakat, régi fürdőket és a természetvédelmi területeket. 2012-re a korabeli képeslapok alapján újjáépült Ó-Sáros fürdő megnyitotta kapuit a fürdővendégek előtt, a modern, korszerű létesítmény beüzemeltetése visszakapcsolta Borszéket az ország fürdővárosainak sorába. Jelenleg folyamatban van egy korszerű, modern kezelőbázis és wellness centrum építése, beüzemelése remélhetőleg új fejezetet nyit majd a több évtizeden át elhanyagolt, ámde nagyszerű adottságokkal rendelkező fürdőváros történetében.
Források
Borszék területén található forrásvizek magas szénsavtartalommal rendelkeznek. A több mint 15 ivókúrában használt forrást az 1800-as évek elején kezdték el befoglalni, a kutakat rácsokkal látták el, hangulatos sétányok épültek köréjük. Több forrás mellé kisebb, hideg-meleg fürdőt létesítettek, melyek nagy népszerőségnek örvendtek. Az egyik legrégebbi és legjobb minőségű forrás, a Főkút vizét már a XVIII sz.-tól palackozták és forgalmazták. A nemzetközileg ismert és elismert borszéki kút víze számos nemzetközi díjat és elismerést nyert az évek folyamán.
Főkút
Borszék egyik legrégebbi kútja. Körülötte épültek az első épületek, már a kezdetektől a település központjának számított. A forrást 1770-ben foglalták küpűbe, vizét 1803-ban vegyelemezték először. A Főkút vizét Zimmetshausen Antal és Günter Bálint kezdték kezdték el palackozni és forgalmazni, miután 1804-ben 28 évre haszonbérbe vették a forrást a tulajdonos Gyergyóditró és Gyergyószárhegy községektől. A forrás több alkalommal is majdnem megsemmisült az évek folyamán, viharok, heves esőzések, rossz foglalások veszélyeztették létét. Ferencz József császár által az „ásványvizek királynéjának" nevezett jótékony hatású víz az elmúlt 200 évben számos világkiállításon vett részt, Bécsben, Berlinben, Triesztben, Budapesten és Párizsban több érmet is nyert. A főkút vizét napjainkban is forgalmazzák a közelben található Erzsébet forrás- és az újonnan lemélyített hidrogeológiai fúrások vizével együtt.
Erzsébet-forrás
A Főkútól mintegy 15 lépésnyire található forrást Erzsébet királynéról, Ferenc József császár feleségéről nevezték el. 1864-ben foglalták be legelőször. Kezdetben gyógyfürdőként működött, Erzsébet fürdő néven ez volt Borszék első gyógyfürdője. Vizének összetétele megegyezik a Főkútéval, mindkét forrás vizét napjainkban is palackozzák és forgalmazzák.
Kossuth-kút
Szabadon folyó vizét csak 1870-ben foglalták be Ditró és Szárhegy községek, nevét is ekkor kapta. 1875-ben fedett sétányt emeltek fölé, hogy esős időben is használható legyen és pincét (jégvermet) is létesítettek. Ily módon alkalmas teret hoztak létre a különbőző szórakoztató műsorok lebonyolítására. 1916-ig vizét palackozták.
Boldizsár-kút
Kezdetben két forrás volt egymás mellett, mintegy egy méter távolságban külön-külön foglalatban, 1879-ben egybefoglalták őket. A bővizű forrás vizét régóta használták és nagy népszerűségnek örvendett.
Lázár-forrás
A László-forrás szomszédségában található Lázár-forrás vizét 1874-től fürdőként használták. Napjainkban ivókútként műkődik.
László-forrás
A forrást 1840-től használják, 1867-ben foglalták be. Nevét a szárhegyi Lázár László grófról kapta, aki az 1870-es években sokat tett Borszék fejlődéséért. A település lakói és a fürdővendégek a kellemes izű forrásvizet ivóvíznek használták.
Pierre Curie-forrás
1932-ben fedézték fel a Kerekszék lábánál, a Jeges barlangtól 500 m-re található forrást. Borszéken az egyetlen rádioaktív forrás. Nevét Pierre Juliot Curie francia fizikus-, kémikusról kapta.
Petőfi-forrás
1884-ben vették gondozásba, nevét valószínűleg dr. Cseh Károlytól kapta, aki emítést tesz a forrásról. Főleg reumás betegségben szenvedő, kevésbé tehetős emberek használták, a forrás felé deszkát helyezve, ráültek arra és lábukat belemártották az ott felgyülemlett iszapba.
József főherceg-kút
Az Erdei- vagy Károly-kútként is ismert forrást 1859-ben foglalták be először, majd 1865-ben pavilont építettek föléje. 1889-ben töltőállomást létesítettek a forrás mellett, leginkáb a Főkút vizéhez hasonló ásványvizet azután palackozták és forgalmazták. Egy 1970-es évek elején végzett újrafoglalási kisérlet során vize eltűnt és többé nem tört fel.
Arany János-kút
A forrást 1879-ben foglalták be, 1886-ban filagóriát építettek föléje. Arany János engedélyét kérték, hogy róla elnevezhessék. A 1970-es években eltűnt a forrás vize, napjainkban pavilon jelzi egykori helyét.
Pásztor-kút
A legenda szerint egy szelistyei román pásztor, aki több napig itta a forrás vizét, felépült betegségéből. A csodás gyógyulásnak híre ment a környéken, Borszéket és gyógyító forrásait lassan megismerték a környéken élők, majd később szélesebb körben is ismertté vált. A forrást 1881-ban foglalták be, ivóvízként használták. Az 1970-es években eltűnt.
Kecske-kút
Az Alsóborszék területén található Kecske-kútat 1806-tól ismerték, főleg a helyiek használták ivóvízként. 1895-ben eltűnt, de sikerült újrafoglalni. 2011-ben az helyi önkormányzat felújította.
Ősforrás
Mint a nevéből is kitűnik ez volt Borszék elsőként felfedezett forrása. Kezdetben egy kis tó volt, itt alakult ki az 1700-as évek közepén Borszék első primitٌív fürdője. A helyiek „Döglesztőnek" nevezték, mert a kis tó fölött átrepülő madarak az erős széndioxid kiáramlás miatt elszédültek, beleestek a tóba és elpusztultak. A nagymértékű travertin bányászat következtében a forrás vize az 1980-as évekre teljesen eltűnt, az itt feltörő széndioxidot mofettaként használják, különböző betegségekben. A forrás fölé épített, már roskadozó pavilont az 1990-es évek után lebontották. 2011-ben a helyi önkormányzat egy faépítményt létesített a forrás fölé, a mofetta napjainkban is nagy népszerűségnek örvend.
Felhasználása
Kezdetben átalvetőkben, „apró, kitartó székely lovak" hátán, majd kobleres szekerekkel szállították a borszéki Főkút vizét. A palackozott ásványvíz Erdélybe, a Regátba, Ausztriába is eljutott egy 1850-ben megjelent népszámlálási felmérés adatai szerint. Mária Terézia 1760-as évek elején kiadott rendeletének értelmében a birodalom összes ásványvizét fel kellett térképezni és vegyelemezni. A borszéki ásványvizek vegyelemzése fellendítette az itteni ásványvíz forgalmát az elkövetkezendő években.
A külföldön is nagy népszerűségnek örvendő borszéki ásványvizet az 1870-es évektől hamisították. A fürdőbizottság döntése értelmében, a szállítására készült üvegek fenekén félkör alakban –Borszék-, alatta 1-28 gyári számot nyomtattak. A borszéki ásványvًíz több nemzetközi kiállításon arany és ezüst érmet nyert, elismerésben részesült, Ferenc József a „Borvizek királya" címet adományozta a kitűnő ásványvíznek, mely 2006-ban ünnepelte palackozásának 200-ik évfordulóját. Napjainkban a Főkút és az Erzsébet forrás vizét, az újonnan lemélyített hidrogeológiai források vizével együtt palackozzák és forgalmazzák.

A borszéki ásványvizek többnyire kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos típusúak, némely forrás magasabb nátriumtartalommal rendelkezik. A Pierre Curie-forrás rádioaktív, rádiumtartalmának köszönhetően.

A borszéki ásványvizek ivókúrában az emésztőszervi megbetegedésekben, máj-, vese-, hólyag- és epebántalmakban szenvedőknek, cukorbetegeknek, vérszegényeknek, elhízás esetén ajánlott. Fürdőkúrában ajánlott mozgásszervi panaszok, ízületi és izomfájdalmak és vérkeringés-javítása esetén.

Székelyföld, 1896. Budapest, Lampel Róbert Könyvkereskedés, változatlan utánnyomás 2000, Multipress nyomd.

Farkas Aladár: A borszéki ásványvíz palackozás 200 éves története. Csíkszereda, 2006

Ajtay Ferenc: Erdély természeti csodái. Kolozsvár. 2009

Székelyföld borvizei. Csíkszereda. Polgár-Társ Alapítvány - Csíki Természetjáró és Természevédő Egyesület, 2009.
Jánosi Csaba - Berszán József - Péter Éva: Székelyföld fürdői. Csíkszereda, 2013.
Borszék. Turista és balneológiai kalauz. Borszék, 2014

Székelyföldi mofettás könyv. Sepsiszentgyörgy, Háromszék Vármegye Kiadó, 2017.

Farkas Aladár: Fürdőkultúra és gyógyturizmus Borszéken. A borszéki fürdőélet aranykora. Borszék, 2018
http://epa.oszk.hu/00400/00458/00465/pdf/EPA00458_Korunk_1976_05_348-352.pdf

http://korunk.org/letoltlapok/zh_Korunk1976majus.pdf