A Nagysomlyó-hegy 1033 méter magas, kettős vulkáni kúp Csíksomlyón, a Csíki medence közepén.

A somlyói vulkáni tömb a Hargita-hegységnek az Olt völgyétől keletre eső tartozéka, erózióval kidolgozott hatalmas andezit-kőbörc. Keleti és déli oldalát fenyveserdő borítja, nyugati oldala pedig sűrű bükkössel van benőve.
Tetején egy 25 m magas fémcsőből épített kilátótorony áll, innen lehet a legjobban belátni az egész Csíki medencét. A kilátóról megtekinthető a búcsús szentmisék színhelye, a Hármashalom oltár, a Kissomlyó-hegyén lévő három kápolna, valamint a kegytemplom és kolostor. A hegycsúcs alján vezet végig a búcsús út, amelyen a keresztalják vonulnak a Kissomlyó nyergéig.
A sűrű erdővel borított Nagysomlyó-hegynek kettős csúcsa van, amelyeket lapályos hegyhát köt össze. A magasabbik csúcson a Nagysomlyó-vár, a nép nyelvén a Sóvár romjai láthatók, az alacsonyabb csúcson egykor a Csíksomlyóra letelepedett fehér barátok kolostora és kápolnája állt.

A Nagysomlyó-vár Hargita Megye Műemlékeinek 1992-es Hivatalos jegyzékében régészeti rezervátumként szerepel.
A Nagysomlyó-hegy legmagasabb csúcsán egykor a Nagysomlyó-vára emelkedett. A hegytetőt két egymással párhuzamos várfal vette körül. A belső fal 330 méter lehetett, ettől 20 méterre volt a külső fal, amelyet kívül vársánc övezett.
Főbejárata a délnyugati oldalon lehetett, a Nagysomlyó kisebbik csúcsára vezető hegynyergen, amelyet terjedelmes bástyák és tornyok védelmeztek. Az egykori várudvaron két mély üreg található, az egyik a vár kútja, a másik valamely épület pincéje lehetett. A várudvar közepén található a kilátótorony.
A várat, a szájhagyomány szerint Sóvárként emlegették. Azért is nevezhették így, mert a közeli Hosszúaszó völgyén át vezetett Moldva felé a történelmi “sóút.” Valószínűleg, Moldvából a hegyeken át a csíkiak számára szállított sót, a megközelíthetetlen véd- és bástyafalakkal körülvett várba vitték fel megőrzés végett.
A másik magyarázat, mivel a Nagysomlyó-hegy a legmegfelelőbb kilátópont az egész Csíki-medencében a térség megfigyelésére, a Sóvár a csíki lármavárak egyike lehetett, és a népvándorlás korában keletkezett.

A hegy oldala nagy, lapos és faragott kövekkel van borítva, amelyek valószínűleg a várból gurultak alá. Ezt igazolja a ferences kolostor folyosóján elhelyezett két kőtömb is. Az egyik egy oszlopnak lehetett az alsó része. A kő párkánya díszített, szakértők szerint a napsugarat jelzi, ami az ősi Napkultuszra utal.
A másik kőtömb egy oszlopnak lehetett a teteje, amelyen szintén motívumok találhatók.
A díszítések számának ugyancsak szimbolikus jelentést tulajdonítanak. Az oszlopfő közepén egy kígyó formája van a kőbe vésve, amely szintén pogány istenséget szimbolizál.

A Nagysomlyó keleti oldalán lévő lankás pusztán egykor remeték laktak. Az utolsó remete Vizi Márton volt, akiről a helyet Vizi Marci pusztájának nevezték el.
“ A két csúcs közötti nyakon remeték laktak, celláiknak nyomai most is látszanak. Az utolsó ily remete Vizi Marczi volt, ki itt erdőt irtván, földet is müvelt, veres szőlőt, egrest és káposztát termelt. Halálakor fejszéjét, kertészeszközeit, munkás magányának e kedves időtöltő társait, magával temetette el.”
/ Orbán Balázs: A Székelyföld leírása /

A Sóvár alatt lévő sziklaalakzatot Kőosztovátának nevezték, amelyről a következő monda maradt fenn:
“Egy asszony, az akkor állott Só-várnak büszke, felfuvalkodott s a vallás megszentelte ünnepnapokat nem igen respectáló urnője, egy vasárnapon is szövegetett, komaasszonya megdorgálta, hogy ilyen szent napon, melyet Isten nyugalom és imára rendelt, miért dolgozik:
Csak ezt a keveset végzem be, felelé ez.
Ha Isten segiti mond komaasszonya.
Már akár segél, akár nem, ezt bevégzem, mond ez;
de alig mondá ki az istenkáromló szót, hogy ő maga s osztovátája is kővé változott."

A Nagysomlyó-hegy alacsonyabb csúcsának lapos tetején egykor a régi somlyói kolostor állt. Feltehetően ez lehetett a Szent István által építtetett első kolostor.
Orbán Balázs a következőképpen ír a kolostorról:
“E kolostort tojásdad alakban, 150 lépés kerületü védfal környezte. E falhoz – melyet kivülről sáncz futott körül – voltak támasztva (belülről) a cellák, melyeknek közfalai most is tisztán kivehetők. Közepén csekély terjedelmü imola állott, ennek félkör apsissu szentélye román izlésű épületre enged következtetést vonni.
Ezen maradványok útmutatása nyomán azt kell hinnünk, hogy itt védfalakkal körül ölelt kolostor állott egykoron, melynek valószinüleg erődített bejárata északi oldalán a hegynyakról volt, mert ott faragványos kövek, ajtó és ablak szemöld töredékek hevernek. A templom alatt és körülte kong a talaj, mi arra mutatna, hogy ott valamely kripta, vagy talán viztartó volt.”

A kolostor kápolnája Szent Lukács tiszteletére volt felszentelve.
Lonsteiner Leonárd ferencrendi krónikás szerint a Rákóczi-mozgalom idején Lajos quardian, a csodatevő szent szobrot a Nagysomlyón levő kápolnába vitte azért, hogy:
“ha a nép hite megvesztegetődnék is, ezen szent ereklye megtarthassék. “
A 19. század elején, a ferences kolostor folyósóján volt látható egy faragott kő a következő felirattal:
C. C. 1208?.
Lonsteiner szerint conventum carmelitarum, vagy cistercitarum, esetleg conventum csikiensimut jelölt, amelyet a Nagysomlyóról hoztak le és raktak be a somlyói kolostor falai közé. A templom és a kolostor restaurálásakor beépítették, levakolták. Napjainkban a kőtömb ismeretlen helyen van elhelyezve.

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása: Békéscsaba, 1982.

Gaali Zoltán: A székely ősvárak története, mondája és legendája 1. kötet. Budapest, 1993.

Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek 1. kötet. Kolozsvár, 1996.

Vofkori László: Székelyföld útikönyve 2. kötet. Budapest, 1998.

Kőnig Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpát-medencében. Budapest, 2001.

Vitos Mózes: Csikmegyei Füzetek: Adatok Csikmegye leirásához és történetéhez 1. kötet. Csíkszereda, 2002.

Miklós József: Csíki Lexikon. Csíkszereda, 2004.

Zsigmond Enikő: Csíki-havasok és Gyimes völgye. Csíkszereda, 2004.