2018. november  16., péntek, Ödön
   
Sóskút
Sóskút

Székelykeresztúr déli határában, a Sóskút-pataka völgyében található a helyiek kedvelt fürdője, Sóskút.

Története

Székelykeresztúr fiatfalvi határában feltörő sós vizeket a helyiek régóta használják gyógyításra és a háztartásban egyaránt. A Sósvíz, Sóskút pataka helyneveket az 1500-as évek végén keletkezett dokumentumok már említik. A háztartásban használt Sóskút vizét a keresztúriak és a fiatfalviak közösen, felváltva használták.

Sóskút fürdő a 19. század vége felé kezdett ismertebbé válni, egyre többen látogatták és jó eredménnyel használták. 1907-ben Walter Ferenc 6 évre bérbe vette a fürdőtelepet és megkezdte annak felújítását, rendbe tételét. A helyi Székelykeresztúr lap tudósítása szerint a nyári hónapok alatt volt igény a jótékony hatású sós gyógyvizre. Az első világháború után, 1918-ban új bérlő, Nagy S. Ferenc vette át a fürdőt és a javítások, felújítások után újra megnyitotta a vendégeknek Sóskútfürdőt. A korabeli fotók tanusága szerint jó hangulatú, mulatságokkal tarkított fürdőélet zajlott Sóskúton.
A fürdőtelep 1928-ban egy sajnálatos baleset következtében leégett, de a következő évben rendbehozták és újból működöképessé vált. 1930-ban a fiatfalvi közbirtokosság nagyszabású fürdőfejlesztési tervet hozott nyilvánosságra, ami azonban nem valósult meg. A következő években Oberth segesvári orvos szándékozott modern fürdőt létesíteni Sóskúton, de a második világháború bekövetkeztével ez a terv sem valósult meg.
Az 1950-es évektől lassan fejlődésnek indult a fürdő. A telepen új villák, nyaralók létesültek, a városiak kedvenc kikapcsolódási helye lett a szép környezetben fekvő Sóskút fürdő. A térségben folytatott földgázkutatások nagyobb mennyiségű sós vízet tártak fel, mely hozzájárult Sóskút fejlesztéséhez. A telepen levő melegfürdő 10 káddal műkődött, 1982-től már négy gyűjtőmedence biztosította a meleg kádas fürdőzéshez szükséges sós gyógyvizet.
Az 1980-as években újabb nagyobb szabású fejlesztésbe kezdtek Sóskúton. Sajnos a tervezők nem vették figyelembe a vízkészlet mennyiségét és egyéb gazdasági tényezőket, ezért a fürdőtelep sokáig kihasználatlanul állt, az épületek és a telep lassan lepusztult az évek folyamán.
A 2002-ben egy helyi vállakozó vette bérbe Sóskútat. Az új bérlő modern, korszerű strandot létesített a telepen, fedett teraszt, vendéglőt, szálláshelyet, diszkóhelységet biztosított a fürdővendégek számára. A virágzó, népszerű fürdőtelep 2007-ben sajnos leégett, és habár történt próbálkozás az újjákezdésre, a tulajdonos végül bezárta a veszteséges fürdőtelepet.
A 2010-es évek elején egy helyi civil szervezet kezdeményezésére, magánszemélyek és vállakozások támogatása révén Sóskútat felújították. A régi sós medencére hagyományos tükörfürdőt alakítottak ki, deszkapallóval, lépcsőkkel, korlátokkal látták el az építményt, valamint öltözőfülkéket is létesítettek. Ugyanakkor felújították a telepen található színpadot is, amely az 1980-as évektől a nagy népszerűségnek örvendő Sóskút-fesztivál és a fúvostalálkozók alkalmával használják.

Jellegzetessége

Vofkori György: Székelykeresztúr képes története. Kolozsvár, 2002.
Székelyföld borvizei. Csíkszereda. Polgár-Társ Alapítvány - Csíki Természetjáró és Természevédő Egyesület, 2009.
Jánosi Csaba – Berszán József – Péter Éva: Székelyföld fürdői. Csíkszereda, 2013.
Székelykeresztúr. Székelykeresztúr, 2014.

Borvízek | Népi fürdők | Udvarhely: Székelykeresztúr | Udvarhely